Csiki Ernő szerk.: A Magyar Rovartani Társaság Közleményei, Folia Societatis Entomologicae Hungaricae 2/1. (Budapest, 1929)

egy keskeny sárgás-barna, fogszerüen kiemelkedő, félkörös ivekből álló, chi

tin-sertékkel borított szegélyt (intima lamella) és égy jóval szélesebb réteget (szoros értelemben vett, lamella), mely különösen arról ismerhető fel, hogy az intima lamella sárgásbarna, saját (és nem a festés által előidézett) színével szemben színtelen és hogy részben a hám, részben az intima lamella kontúrjával parallel haladó, sajátságos sávozás észlelhető rajta. A sárgás barna szegély a lumen legbelső részét alkotja, mig " a lamella egyrészt a hám, másrészt az intima lamella között foglal helyet, s mindkét elemet a hámtól éles határ választja el. A chitin-intima vastagsága különböző, mindazonáltal kifejlődése a bélfalnak azokon a pontjain a legjelentékenyebb, amely részeken a táplálkozás mechanismusa a belet a legnehezebb munkát igénylő feladatok elé állítja. Kifejlődése ennélfogva legerősebb pld. a begy tájékán. A chitin-intima — de különösen az intima lamella és a chitin serték — élettani szerepe tekintetében a búvárok nézete eltérő. Leginkább az a felfogás tekinthető indokoltnak, mely az intima lamella feladatát abban látja, hogy egyrészt a bél belső falát a darabos táplálék mechanikai hatásaitól védje, — másrészt, hogy a chitinserték segélyével a tápláléknak a tápláléknedvekkei való intenzív keveredését, illetőleg a tápláléknak a középbél felé való tovaszállitását, a peristaltikus mozgás keretében előmozdítsa. A középbélnek, vagy c h y 1 u s-g y o m o r na k (mesenteron, mesodaetim) a Buprestidáknál is a bélcsőnek azt a részét nevezzük, mely egyrészt a középbélkaput alkotó szűkület és az utóbéli sphincter (valvula pylorica) között fekszik. Maga a szoros értelemben vett középbél aránylag rövid csőrészt alkot, melynek elülső és hátsó része csupasz, középső része azonban már csekély nagyítás (35 x) mellett is észlelhető, vakbélszerü kitüremlésekkel fedett. A kitüremlések a középbél középső részén érik el a legjelentéktelenebb nagyságot, s a középbél két végének irányában fokozatosan elenyésznek. A középbélen különböző helyeken tágulatok észlelhetők, amelyeknek helye példányonként változik. E tágulatoknak különleges élettani jelentőséget tulajdonítani nem lehet, mert azokat az esetenként felgyülemlett tápláléknak a bélfalra gyakorolt nyomása idési elő. Rendkívül fontos morphologiai és élettani szerepénél fogva külön "fejezetet kell szentelnünk azoknak a mirigyszerü szerveknek, amelyek a vizsgálatom tárgyául szolgáló Buprestidak középbeién, közvetlenül az előbél beömlésének helyén, kétoldalú részarányéi elhelyezkedésben, két függeléket formálnak, és amelyeket *a. bogaraknál eddig csak a Buprestidáknál, — és hozzájuk hasonló, vagy éppen azokra csak utaló mirigyeket ujabban az Elateridáknál figyeltek meg. (We ber), A rovarvilágban az első, aki ezekkel a mirigyekkel foglalkozik és azokat általában nyálmirigyeknek (Speicheldrüsen) tekinti,