Csiki Ernő szerk.: A Magyar Rovartani Társaság Közleményei, Folia Societatis Entomologicae Hungaricae 2/1. (Budapest, 1929)

bekövetkezni, hanem a változások után csak »sub specie aeternjtatjs«- szabad kutatnunk, s ehhez képest, - adott esetekben, Ítéletünk megalkotása előtt tüzetes törzsfejlődési vizsgálatokat kell folytatnunk, Hogy a fő- és átmeneti typusok felállításának fontosságát, az anatómiai vizsgálatoknál mérlegelhessük, — elég reámutatnom éppen a Buprestidak bélcsővének szerkezetére, — amelynek sajátos felépítéséből levont biológiai következtetéseink, mint kiindulási alapra, — éppen a typusok megkülönböztetésére vezethetők vissza. Áttérve a kifejtettek után a bélcső egyes részeinek tüzetes ismertetésére, vizsgálataim eredményét a következőkben foglalom össze : ) I. Az előbél en (Stomodaeum. Pra.

intestinum) morphologiailag négy különválaszthat!) rész különböztethető meg, és pedig: 1

. s z á j ü r e g

—g arat (

cavum oris /atrium — pharynx), 2. n y e 1 ő cső (

oesophagus), 3. begy (ingluvies) és 4. köz é p b él ka pu ( valvula cardiuca ). Az egyes részek, bár élettani rendeltetésük egymástól jelentékenyen eltér, alig észrevehető átmenetben, egy összefüggő egészet alkotnak. A szájüreg és a garat határa szabad szemmel való vizsgálattal nem állapitható meg pontosan, mert a két bálcsőrészleC külsőleg látható éles határ nélkül s fokozotason megy át egymásba, minek következtében a közelitőleges határ is csak szövettani vizsgálattal vonható meg. A garat vizsgálata azért is igen nehéz, mert külső alakjának megismeréséhez a fej boncolása elkerülhetetlen. Négy darab Dicerca aenea L. páncélkemény fejét sikerült lándzsás tük igénybevételével annyira részekre bontanom, hogy a boncolás alapján megállapíthattam, hogy a pharynx ennél a fajnál lényegesen szűkebb csatornát alkot, mint az oesophagus, és kerülete mintegy annak a perem-átméretnek felel meg, amelyet a bélcső, a fejből való kilépés után, közvetlenül a nyaki nyílásnál feltüntet. A pharynxot a fejben tömött izomzat és kötőszövet veszi körül. Az oesophagus a torban foglal helyet. A garatnál nagyobb átmérőjű, rövid, egyenesen lefutó csőrészt alkot, és észrevehető átmenet nélkül annak folytatását képezi. Az oesophagus belső falazata finoman ráncolt, s meglehetősen erősen fejlett ehitinintima, jelentéktelen vastagságú hám, végül dus körkörös és hosszanti irányban lefutó izomzat alkotja elemeit. A begy (ingluvies) és a nyelőcső (oesophagus) között élesen elkülöníthető határ hasonlóképpen hiányzik. Morphologiai uton legkönnyebben arról ismerhető fel, hogy a bélcső lumenje ki-