Folia archeologica 54.

Oravecz Hargita: Újkőkori arcos hombár töredékei Tiszaföldvárról

60 ken. A motívum további érdekessége, hog)' háztartási edények díszítményei között sohasem, ellenben arcos edényeken mindig szerepel, ezért számos kutató - egyelőre közelebbről meg nem határozott mondanivalóval rendelkező - jelképnek (szimbólumnak) értékelte.

1

6 A tárgyalt cserépen az arcábrázolásnak majdnem minden fontosabb részlete megőrződött. Hiányzik például a homlok feletti szakasz, lényegében az edény pereme (szája), amely a törésfelület alapján ítélve plasztikus kiképzésű és függőleges vonalkázású, azaz „fufru" szerű lehetett, mint például a Kunszentmárton-jaksori,

1' a 2-es számú csanyteleki,

1

8 vagy a kömlői edényen.

1

9 Bár az sem zárható ki, hogy ez a rész sima volt, azaz vésett vonallal és festéssel díszítették, mint a Battonya-Parázs tanyai vagy Vid-parti edényeket.

2

0 A kisebbik töredék az edény nyakának hátoldali, ún. tarkós vagy hajas részéből származik. Technológiája és díszítésmódja ugyanolyan, mint a másik cserépé, csupán a mintázata más. Keresztmetszete ennek is világos, állaga porlékony. Felülete tapasztott és vörösre színezett, amelyen ugyancsak bíborszínű, két lefelé futó, egymásba kapcsolódó, fordított U-alakú sáv látható (2. ábra). A motívum, részben a töredékesség, részben a megfelelő analógiák hiánya miatt nehezen rekonstruálható, ugyanis a Szakálhát-kultúra arcos edényeinek tarkódíszei majdnem mindig karcolt vag)

T vésett „futó" spirálisokból,

2

1 meanderekből,

2

2 egyszerű vonalakból vagy rombuszokból, de sohasem festett U-alakú sávokból állnak.

2

3 A sávok ívelésük alapján az ún. „fésű" motívummal hozhatók összefüggésbe, mivel leginkább a fésű függőleges állású fogazatára emlékeztetnek. Ennek a mintának karcolt, kissé szegletes formájú és kisebb méretű változatai meg is találhatók a Szakáihát-Tisza-kultúrák arcos edényein, amelyeken mindig frizurával összefüggő, hátoldali ékítményként szerepelnek, mint például Battonya-Gödrösökön,

2

4 vagy Öcsöd-Kováshalmon feltárt edényeken.

2

5 Előfordul a minta bálványokon is, például a Szentes-Ilonapartin vagy az Ocsöd-Kováshalmin.

2

6 Az M-alakú ékítményhez hasonlóan, ez sem tekinthető közönséges díszítő elemnek, mivel ugyancsak ritka és mindig különlegesnek tartható ábrázolásokkal összefüggésben szerepel. A hátsó motívum-töredék mellett, pontosan a cserép jobboldali, törött szélén egy függőleges bemélyítésű vonal nyoma észlelhető, amely csakis az elő és a hátoldali minták között lehetett (2. ábra) Ilyen vonalból egynek a baloldalon is lennie kellett. Mindkettő, a már említett vízszintes bemélyítésekkel együtt, az edény arcos és tarkós mintázatának elkülönítésére, ill. keretbe foglalására szolgált. A nyak felületének felosztása több, például a Battonyai-Parázs-tanyai, a vidparti, vagy a 2. számú csanyteleki

2

8 edényen is megfigyelhető. Ezen a kisebb töredéken az arcos részen látható vízszintes bemélyítésből vagy bíborszínű sávból semmi sem maradt fenn, de feltételezhető, hogy mindkettő jelen volt, azaz szerepelt az edényen. Bár, a tarkós ill. a hajas rész mintázata erősen töredékes, valószínűnek tartható, hogy teljesen kitöltötte a hátoldali mezőt. A feltétele1

6 KALICZ-KOÓS 2000, 20; RACZKY-ANDERS 2003, 163, 170. 1

7 CSALLÁNY 1939, Tafel 15, 2; HORVÁTH-PALUCH 2005, 263. 1

8 HEGEDŰS 1982-83, például II. 1

9 DANYI 2000, 2. kép. 2

0 SZÉNÁSZKY 1990, 2. kép 1; 4. kép a. 2

1 KAUCZ-MAKKAY 1977, Taf. 189, 11. 2

2 CSALLÁNY 1939, Tafel 15; HORVÁTH-PALUCH 2005, 263; DANYI 2000, 2. kép. 2

3 SZÉNÁSZKY 1990, 3. kép 1. 2

4 GOLDMAN 1978, Abb.l, 4, 15. 2

5 RACZKY 2000, Fig. 3. 2

6 RACZKY-ANDERS 2003, Fig. 7. 2-3. 2

7 SZÉNÁSZKY 1990, 2-4. kép. 2

8 HEGEDŰS 1981, 5-6 kép.