Folia archeologica 54.

Vörös István: Pézsmatulok (Ovibos pallantis H. Smith) koponyalelet a zebegényi epigravetti vadásztelepen

PÉZSMATL L.OK KOPONYAL.ELF 1 A ZEBEGÉNYI EP1GRAVF П 1 VADÁSZTELEPFN 41 alapján a zebegényi koponya vén bikáé [GAÁL 1933a. (kép a 409. old.), 410., * lábjegyzet, GAÁL 1933b. 131., 1. kép., GAÁL 1939, 164. kép], „[...] a koponya széles, előre alig, viszont szorosan a koponya mellett lefelé hajló, tövükön széles, középen majdnem összetalálkozó, amellett azonban a homlokrészen lapos, erősen és mélyen gödrözött felületű szarvcsapok" (KRETZOI 1942, 265., XXV. tábla 1-3.). A zebegényi pézsmatulok koponya lelet: agykoponya és homlokcsont a két szarvcsappal. Az arckoponya a szemüregek alsó vonalában (Entorbitale) letört. A letört szarvcsapok végeit visszaragasztották, a jobb oldali csúcsa hiányzik. Mindkét nyakszirtcsont bütyök (condylus occipitalis) sérült. A homlok a szarvcsapok külső fal-íveinél szélesebb, a szemüreg (orbiták) mögött (fs-fs) keskeny. A homlok felülete enyhén homorú. A széles-lapos szarvcsap a koponya mellett szorosan lefelé, alsó vége (csúcsa) kissé előrefelé hajlik. A szarvcsapok közötti árok keskeny, oralis irányban ívesen kiszélesedő. A szarvcsaptő felülete „gödrös", a lefelé hajló szarvcsap külső felülete hosszirányban sűrűn barázdált. A koponya kifejlett bikáé. (2. ábra 1-4.). A MNM-ban 1956 októberében megsemmisült zebegényi pézsmatulok koponya lelet 1928-ban a leletmentő Gaál István munkahelyére, az MNM. Allattárába, majd onnan az Ásvány- és Oslénytárba került (GAÁL 1939. 164. kép aláírása, KRETZOÍ 1942. 263.). A zebegényi fosszilis pézsmatulok - Ovibos pallantis I lamilton Smith 1827. (P

.S. PALLAS (1772), és N. OZERETSKOWSKY (1809) ÉNy-, és É-szibériai leletei alapján) Szinonimák: Ovibos fossil is Petényi 1854., nec Fischer 1829. Ovibos moschatus Zimmermann 1780. „Ovibos mackenzianusfossilis Row." in: GAÁL 1933a-b. Gaál István jó érzékkel állapította meg, hogy a zebegényi fosszilis pézsmatulok koponya lelet az ENy-Kanadában élő alak (Ovibos mackenzianus Kow. 1909) formakörébe tartozik. A kor szokásának megfelelően a kihalt alakot a ma élő alak alfajának tekintve hibásan a - kronológiai összefoglaló - „fossilis" alfajnévvel és a Kowarzikszerzői névvel látta el. Ennek megfelelően a pontosabb faj határozásig "egyelőre" az „Ovibos mackenzianus fossilis Kow." nevet használta (GAÁL 1933a, 410; GAÁL 1933b, 131; GAÁL 1939, 288-289.). A zebegényi pézsmatulok koponya típusos Ovibos pallantis-jelleget mutat. A kihalt európai fosszilis Ovibos leletekre a prioritás értelmében az Ovibos pallantis II. Smith 1827. név érvényes. R. Kowarzik a kihalt Ovibos faj elnevezésére is a ma élő nyugati Ovibos mackenzianus faj nevét használta (KOWARZIK 1912.). A Kowarzik-féle „fossilis 1909.,, fajnév azonban nem az Ovibos genus egy fájára vonatkozik, hanem a Praeovibos genus „priscus Staudinger 1908" faj nevének szinonimája (KRETZOI 1942. 164265.).' A pézsmatulok a juhok, és a marhák külső testi jellemzőit egyesíti különleges megjelenésében. Tudományos nevük is ezt jelzi „Juh-tulok - Ovis-Bos" - Ovibos, az eszkimók oomingmak-nuk, „szakállas"-nak hívják. A ma élő pézsmatulkok élőhelye Alaszka, Kanada és Grönland arktikus és subarktikus vidékének száraz tundra területére korlátozódik. A Spitzbergákra (1929-ben) és Norvégia E-i partvidékére (1932ben) betelepítéssel jutott. A ma élő pézsmatuloknak (Ovibos moschatus Zimmermann 1780.) két alfaja ismert, az Ovibos moschatus wardi Lydekker 1900. EK Kanada, Grönland, és az Ovibos moschatus mackenzianus Kowarzik 1909 - ÉNy Kanada, a Mackenzie folyótól Ny-ra levő területeken él.