Folia archeologica 54.

György Lengyel: A ságvári felső paleolit telep (Lyukas-domb) újraértékelésének egyik szempontja

AN ASPECT TO THE RE-EVALUATION OF SÁC.VÁR (LYUKAS-DOMB) UPPER PALAEOLITHIC SITE 37 A SÁG VÁR I FELSŐ PALEOLIT TELEP (LYUKAS-DOMB) ÚJRAÉRTÉKELÉSÉNEK EGYIK SZEMPONTJA A ságvári felső paleolit lelőhely az 1920-as évek végén vált ismertté Laczkó Dezső munkájának köszönhetően. Laczkó felfedezése után 1930 és 1959 között több ásatás folyt a területen, melyek kőeszközöket, állatcsontokat, tűzhelyeket és lakóépítmények földbe mélyített alapjait tárták fel. A régészeti leletek és jelenségek löszbe ágyazódva kerültek elő, néhol a szórványosan, helyenként egy, kettő, és nagyon ritkán három egymás fölötti szintben. A kőeszközök túlnyomó része kis méretű. Közöttük jellemzőek az apró méretű pengék, melyek egyik éle meredeken retusált, valamint a szilánkokból és rövid pengékből készült a vakarok és vésőeszközök. Az állatcsontok nagy része rénszarvas, kisebb arányban pedig ló. A rénszarvas agancsok egv részéből eszközöket is készítettek, melyek között egy átfúrt darab a legismertebb. A növányi maradványok között a fenyő mutatható ki. A második világháború előtt a lelőhelyet a Magdalénien régészeti kultúrához sorolták, majd azt követően Keleti Gravettinek határozták át. Az elmúlt 30 évben a lelőhely a Ságvári (Ságvárien) régészeti kultúra névadója. A radiokarbon mérések alapján a legfelső szintből előkerült leletek megközelítőleg 18 ezer évesek, míg az alsó réteg közel 19 ezer évvel ezelőttre datálhatok. A két réteget erős szervesanyag felhalmozódás és az őket beágyazó löszhöz képest magasabb agyagtartalom jellemzi. Ezek azt a következtetést engedték levonni, hogy a megtelepedések interstadiális időszakokhoz kapcsolódnak. A lelőhely pattintott kőanyaga ma a magyarországi Gravetti technikai viselkedésének kutatásában a Ságvári kultúrát képviseli. A kutatás a pattintott kődarabok öszszeillesztésének elemzése azt mutatta ki, bogy a két kultúrréteg kőanyaga egy pattintási művelet termékei. Ez alapján kétségbe vonható az eddig uralkodó elmélet, miszerint a leletek egy ezer év különbséggel kerültek a telepre, továbbá valószínűsíthető, hog)- a két réteg leletanyaga korábban egységet alkotott és az eltemetődésük folyamán vagy az után kerültek a jelenlegi helyükre. Lengyel György