Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

358 SZEMLE - REV IEW szönhetőn lenne elvégezhető (12. o.). A sackraui temetkezésekben mindössze egy-egy fogat találtak ráadásul ezek is elvesztek, a csontanyag megsemmisülésének hátterében a geológiai adottságokat feltételezték. A strázei I. sírból egy fiatal nő koponyája került elő a korábbi tudósítások alapján, az új vizsgálatok a fiatal korát megerősítették, nemét azonban nem tudták eldönteni. A II. sír csontváza ugyan a prágai Nemzeti Múzeumba került, melynek gyűjteményében azonban már nem azonosítható. A rendelkezésünkre álló adatok egy 20-30 éves férfiról szólnak. A mellékletek alapján történő nemi meghatározásnál azonban éppen a mellékletek sokszínű, depószerű elhelyezése okozza a gondot. Quast szerint a sackraui I. sírban férfi, a II.-ban nő és a III.-ban egy fiúgyermek nyugodott. A megfigyelések és beszámolók alapján mindkét lelőhelyen épített sírkamrákban nyugodtak az elhunytak, míg a strázei sírok faszerkezetűek, addig a sackrauiak szárazfalazással készítettek voltak (15-16. o.). Az igen nagy méretüket - több mint 4 méteres mélység ! - megerősíti a poprádi sírkamra, melynek gerendakonstrukciója a talajvíznek köszönhetően kiválóan megmaradt. A csoport jellemzője a Római Birodalomból származó fémedények és -tárgyak nagy száma, melyek típusainak bemutatásával és az egyes készletek, típusok sajátos megjelenésével Quast részletesen foglalkozik ( 17-27. o.). Sajátos jelenség, hogy a sírral „egykorú" tárgyak mellett jóval, sokszor több évszázaddal korábbiak is megtalálhatóak a mellékletek között. Azt a véleményt, mely szerint a fejedelmi thesaurushoz tartozó és régóta a fejedelmi család birtokában található tárgyak lettek volna, óvatosan kell kezelni. Ugy ancsak nem dönthető el, bog)' ezek a bronz és ezüst edények barbár betörések, római szentélyek kirablása során kerültek a barbaricumba, vagy a császári kormányzat ajándékaként. Míg a sackraui leletek az ezüst Hemmoor vödör, a strázeiak között pedig a nagy méretű ezüst tál (lanx) tartozik a kiemelkedő jelentőségű ezüst tárgyak közé. A lanxon látható tíz jelenet az utolsó római király elűzését és a köztársaság létrejöttét mutatja be. Maga a tányér a római ezüstművesség legszebb alkotásai közé tartozik. A fémedények mellett üveg és kerámia mellékletek voltak, sőt a 3. századtól a germánok elkezdték bizonyos római kerámiatípusok utánzását. Ezek sorába tartoznak azok a Faltenbecher utánzatok, melyek a sackraui sírokból kerültek elő. Ezek és az egyéb barbár kerámia a halott mellé helyezett étel és ital tárolására szolgált (31-34. o.). A további mellékletek egyrészt olyan viseleti tárgyak, ékszerek, melyek rangjelző szereppel bírtak. Sajátosak ebből a szempontból azok a játékkövek, amelyek a strázei II. és a sakraui I. és III. sírból kerültek elő, és jellemző mellékletei a fejedelmek temetkezéseinek (35. o.). Ugyancsak rangjelző a sírba helyezet díszöv, melynek veretei a sackraui I. sír esetében a korábban faládika díszítményeknek tartott ezüstlemezek voltak. Ez - mint más temetkezésekben szintén megfigyelhető volt-, nem az elhunyton, hanem lecsatolva külön került elhelyezésre. A sackraui III. sír niellódíszes részben aranyozott öve kétségkívül római tiszti öv volt, amely párhuzamai Quast szerint csupán a keleti birodalomrészből ismertek, a nyugatiban hiányoznak (37. o.). Bár ezen állítását éppen az általa említett aquincumi, valójában budaújlaki sír, valamint a nagyberki-szalacskai kincslelet öve látszik megcáfolni, ugyanis Pannónia ekkor és a későbbiekben is a nyugati birodalomrészhez tartozott. A párhuzamok szempontjából azonban sokkal fontosabb lehet a Római Birodalom területén előkerült sírokban nyugvó és ilyen övvel bíró személyek kérdése. A strázei II. sír öve vagy övei a formák és díszítések alapján a germán ízlésvilágot tükrözik. A sackraui II. sír öve a díszítés, préselt ezüstlemez a közepén található csiszolt karneollal, alapján keletre a Krím és a Fekete-tenger felé mutat, amint a fibulák és a nyakék-csüngők díszítéstechnikája (39-40. o.). Mindkét lelőhely sírjaiból számos ezüst és néhány arany fibula került elő,

2

1 melyek közül a strázei II. sír pillangófibulái különösen magas színvonalú ötvösmunkák, melyek párhuzamokkal eddig még nem rendelkeznek a barbaricumi leletanyagban. A díszfibulák mellett azonban a hétköznapi fibulaformák szintén megtalálhatóak, melyek az Almgren VI. és VII. csoportjaiba tartoznak. Különösen fontos 2

1 Arany fibula volt a sackraui III. és a strázei I. sírban.