Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

MÉG EGYSZER A HEGYESTÓRRÓI. 331 évi árszabás, amely szerint a páncél lehet aprószemű (ekkor drágább), vagy öregszemű, azaz a páncél kifejezés megfelelt ebben az időben a sodronyingnek. A fegyverderék a páncéllal ellentétben pedig acéllemezekből, kovácsolással készült, fényesre csiszolt vagy feketített változatban. Az előbb vázoli különbség igen szembetűnő Pankaly Péter fegyverderék-készítő és Demut Váltén páncélgyártó 1619-ben készült pecsétjén. Az előbbi mesternél sisak, míg az utóbbinál sodronying van a tipáriumba vésve.

3

9 A Bohrschwert még a 16. század első felében is előfordult, de ekkor már leginkább Panzerstecher néven említik a német nyelvű források.

4

0így nem meglepő, hog)- a panzer szó sodronyinget, míg a riistnng lemezpáncélt jelentett a 16-17. században. " À hegyestőr német neve egyébként szintén Panzerstecher, azaz „sodronyingátszúró" és nem „páncélszúró", mint ahogyan igen helytelenül a legtöbben fordították. Ez a téves értelmezés vezette félre Kalmár Jánost is, amikor a következő sorokat írta: „A hegyestőrük a XV. század végén jönnek általánosan divatba, amikor is a sodronyinget felváltja a vaslemezekből készült vértezet. "

4Végezetül szükséges megemlékezni a huszárság „harmadik" kiegészítő kardjáról, amelyet palloshegyestőrnek neveznek a 17. századi források. Az előbbi fegyvertípus többnyire markolatkengyellel, ferdén levágott markolatkupakkal, valamint egyélű vájatos - pengével rendelkezik, és különlegessége a hosszú fokéi, amely szúrásra is alkalmassá tette ezt a kardféleséget. Igen érdekes, hogy a tárgyi emlékanyagban az előbbi huszárfegyver előzménye már a 15. század második felében Angliában és Itáliában egyaránt megtalálható volt. A fenti, - szúrásra és vágásra kiválóan alkalmas - kardtípus magyarországi ismerete biztosra vehető, hiszen ilyen fegyvert tart a kezében a Bakács család 1532-ben kiállított címeres levelének a huszárja, valamint ezt a változatot képviseli Kemény János erdélyi fejedeleni pompás huszárfegyvere is. Az angol szakirodalomban „hanger"-ként megnevezett fegyvertípust a huszárság a kései Jagelló-kortól kezdve használhatta kiegészítő fegyverként. Hazánkban a fenti kardféleség neve palloshegyestőr lett, amelynek jellegzetes, egyenesen álló markolatkengyele a későbbiek során a magyar pallosoknál és szablyáknál is felbukkant. A magyar fegyverzetben a Zsigmond-kor óta jelen voltak a csak szúrásra való, merev, valamint a csak vágásra alkalmas rugalmas pengéjű kardok. A 15. század utolsó évtizedeiben megfigyelhető a szúrásra való penge elkeskenyedése, valamint a klasszikus pallos megjelenése, sőt ismert olyan kardtípus is, amely vágásra és szúrásra egyaránt alkalmas volt. Mint azt korábban már említettem, ezek a kardok a kései Jagelló-korban kezdtek - feltehetően elsősorban a könnyűlovasságnál - kiegészítő fegyverré válni.

4

3 A mohácsi csatavesztés (1526) utáni időszakban a szablvaviselet általánossá válása miatt kerültek némi átalakítással hegyestőr, lóra való pallos, illetve palloshegyestőr néven széleskörű használatba. Az előbbi fegyverek elsősorban a huszárság révén, a török elleni harcok tapasztalatai miatt váltak a „legmagyarabb" fegyvernem meghatározó hadfelszerelési tárgy aivá. 3

9 KEMÉNY 1901, 78. 4

0 TILMAN 2009, 120-122, 150, 154. 4

1 THOMAS-GAMBER-SGHEDELMANN 1963, 20. 4

2 KALMÁR 1971, 87. 4

3 B. SZABÓ 2010a, 146, 150, 2-3. kép; vö. KALMÁR 1971, 91, 166.b. kép, 98, 178. kép; ZYGULSKI 2000, 117. Az MNM fegyvergyűjteményében található egy 15. századi harci kés, amely „hanger" kicsinyített mása: Ltsz.: 53.212.. hossza: 44,5 cm, lelőhelye: Budapest-Kamaraerdő. A sárospataki római katolikus templomban lévő, l'álóczy Mihály és Antal 1519-es évszámmal ellátott síremléke nem kis fejtörést okoz a magyar fegyverek kutatóinak. А/ igen különleges páncélban ábrázolt lovag bal keze feltehetően egy „Bohrschwert" típusú kardon nyugszik, míg a jobb oldalára egy palloshegyestőr van felkötve. Amennyiben a fenti sírkőnek hinni lehet, ez. azt jelenti, hogy a főúri nehézlovas a szúrásra való kardja mellé felkötötte az oldalára ezt az igen korán felbukkanó kiegészítő fegyvert. SCHALLABURG 1982, 681-683, Kat. No. 835; VÖ.THOMAS-FRITZ 1978, 12-14.