Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

326 KOVÁCS S. TIBOR Visszatérve a hazánkban őrzött kardokhoz megállapíthatjuk, hog)' a Hunyadikorban is megtalálhattak a merev és keskeny, négyzet átmetszetű pengéjű, erőteljesen hegybe futó kardok.

2

1 A fentiek mellett a rugalmas és széles, kétélű pengéjű, alig hegybe futó kardok is szép számmal ismertek a tárgyi emlékanyagban.

2

2 A Hunyadi-korban jelentek ugyan meg, de a Jagelló-korban lettek jellegzetesek azok a kardok, amelyeket pallos néven ismerünk. Ezeknek a fegyvereknek az ismertetőjegye az „S"-alakú keresztvas, a négyszögletes, gerincéles, vagy dudoros markolatgomb, valamint az, hogy széles, felső részén apró vájatokkal rendelkező pengéjük teljesen párhuzamos és tompa, lekerekített végződésű (6. ábra).'

2

3 Az isztambuli Topkapi Múzeumban a fentiekhez nagyban hasonlító kardokat őriznek, amelyeket magyarnak tartanak és a Jagelló-dinasztiához kötnek.

2

4 A 7. ábrán látható pallos már a 16. század elejének a jegyeit viseli magán. A pengéje tulajdonképpen a 6. ábrán lévő kard jó párhuzama, míg keresztvasa már „8"-as formájú, markolatgombja csonkolt téglatestet mutat, amelynek mindkét oldalán egy-egy lencse alakú dudor ül.

2

5Az előző pallos aranyozott ezüstszerelésű, nagyobb „testvére" a 8. ábrán vehető szemügyre, amely minden valószínűség szerint a 16. század második negyedében készült.

2

6 A Jagelló-korban mint azt az előző példák is jól bizonyítják, igen nagy mértékben elterjedtek a pallosok. A fenti fegyvertípus mellett a széles, enyhén hegybefutó pengéjű kardok is népszerűek voltak, amelyet a mohácsi csatában (1526) elesett Drágfíy János zászlótartó oldalfegyvere és egy Báthori-címeres kard is kitűnően igazol, amelyeket jelenleg az isztambuli Topkapi Szeráj Múzeumban őriznek.

2

7 A 15. század végén, vagy a 16. század elején készült a 9. ábrán látható, igen különleges kard. A keskeny, merev és gerincéles penge erőteljes hegybe fut.

2

8 A hosszú és egyenes keresztvasszára egyik oldalon derékszögben megtörve oldalra áll, míg markolatának végén gerezdelt körte formájú markolatgomb ül. Az előző szúrófegyver, 2

1 Kronológiai sorrendben: MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.376, hossza: 72,5 cm (pengéje törött), penge szélessége: 3,4 cm, lelőhelye: Törökbálint; ltsz.: 53.374. hossza: 106,3 cm, penge szélessége: 4,3 cm, tömege: 1,58 kg, lelőhelye: Budapest, Rákospatak; ltsz.: 53.200, hossza: 131 cm (markolatgombja letört, pengéje erősen korrodált), penge szélessége: 3,9 cm, tömege: 0,94 kg. Ez utóbbi fegyver a „Bohrschwert", vö. Ti [.

MAN 2009, 150, Kat. No. 6. Az 1487-ben elhunyt Szapolyai Imre síremlékén egy ilyen típusú fegyvert láthatunk. HUNYADI 2008, 276-277, Kat. No. 6.4; vö. THOMAS-FRITZ 1978, 6-7, 10-14. ' 2

2 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3584, hossza: 108 cm, penge szélessége: 5,3 cm, tömege: 1,19 kg, lelőhelye: Vác; ltsz.: 53.197, hossza: 114,8 cm, penge szélessége: 5,6cm, tömege: 1,29 kg; ZARNÓCZKI 1990, 43-45. 2

3 NAGY 1890, 300-301; NAGY 1897, 59; NAGY 1898, 228-230; MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3116, hossza: 125,5 cm, penge szélessége: 5,5 cm, tömege: 1,52 kg, lelőhelye:Pusztaújfalu; párhuzama: ltsz.: 53.311, hossza: 120,3 cm, penge szélessége: 4,3 cm; ltsz.: 55.3133, hossza: 119,2 cm, penge szélessége: 4,8 cm, tömege: 1,38 kg, lelőhelye: Solymár; GLOSEK 1984, 173, Kat. No. 439; LUGOSI-TEMESVÁRY 1988, Kat. No. 18; ZARNÓCZKI 1992, 10. A kutatók többsége, köztük Oakeshott is az „ S"-alakú keresztvasat itáliai (Velence) eredetűnek gondolja. A fenti szakember ennek a típusnak a leírását a következő mondattal zárja: „Many of these „

Venetian" hilts have been found in Hungary." OAKESHOTT 1964, 118; vö. В. SZABÓ 2010, 129-Í30, 18. jegyzet; NORMANN 1980, 64-66, 240-24 Г. 2

4 ALEXANDER 1987, 22-23, 39. 2

5 MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.323, hossza: 101 cm, penge szélessége: 4,1 cm, tömege: 1,12 kg; LUGOSITEMESVÁRY 1988, Kat. No. 15; MARIA 1993, 84, Kat. No. 69; HABSBURG. 2005, 238, Kat.

No. VI-S1. 2

6 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3212, hossza: 115 cm, penge szélessége: 5 cm, tömege: 1,57 kg (hüvely nélkül); A BÉCSI 1933, 44, Kat. No. 70; KALMÁR 1971, 66-67, 115.b. kép. A fenti kard szintén aranyozott ezüst borítású, a 16. század közepe táján készült változata: KALMÁR 1971, 66-67, 1 15.a. kép; LUGOSI-TEMESVÁRY 1988, Kat. No. 51; SPLENDEUR 1999, 112, Kat. No. 8. 2

7 KALMÁR 1971, 64, 108. kép; ALEXANDER 1987, 37-38, 47; ALEXANDER 2004. 147-149. A két utóbbi tanulmány szerint a Drágffy-kard még jóval a mohácsi csata (1526) előtt került Konstantinápolyba, feltehetően a 16. század legelején. Vö. KOVÁCS S. 2009, 597, Kat. No. 116. 2

8 MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.377, hossza: 112 cm, penge szélessége: 2,5 cm, tömege: 1,23 kg, lelőhelye: Budapest, Dunameder; TEMESVÁRY 1989, 46, Kat. No. 18.