Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

320 KOVÁCS S. TIBOR utolsó évtizedeiben jelentek meg a lapított rombusz átmetszetű, merev pengéjű kardok, amelyek keskeny, erőteljesen hegybefutó pengével készültek. E kardtípussal lehetőség nyílt arra, hogy behatoljanak a páncél által fedetlenül hagyott keskeny résekbe.

1" A 14. század végén, vagy a 15. század elején készítették az 1. ábrán látható, a fenti típusba tartozó kardot, amely lekerekített téglatest formájú markolatgombbal rendelkezik, és 1861-ben Zalaegerszegen találták." Az előző kard igen jó párhuzama 1864-ben, a Gömör megyei Pohorkán került elő, amely a keresztvas és a markolatgomb típusa alapján a 15. század első negyedébcil származik (2. ábra).

1

2 Ayorki városházán őrzött kard négyzet átmetszetű, erőteljesen hegybe futó pengével készült, amelyet I. Zsigmond király (1387-1437) adományozott V. Henrik angol királynak.

13 A tárgy i emlékanyagban szép számmal vannak olyan kardok is, amelyeknek rugalmas, valamint hajlékony pengéik nagyon enyhén futnak hegybe, s ez utóbbi igen jellegtelen és kisméretű. A 3. ábrán látható, 14. század végén kovácsolt kard ilyen típust képvisel és dobformájú markolatgombbal rendelkezik, amelynek mindkét oldalán egy-egy csonkagúla ül.

1

4 A fentiekhez nagyban hasonlít a 4. ábrán látható fegyver, amely csonkakúpszerűen kiugró, dob alakú markolatgombbal rendelkezik és a 15. század első évtizedeiben készült.

1

5 A3, és 4. ábrákon látható kardok és számos párhuzamuk speciálisan kiképzett, valamint szélesre kovácsolt, igen feltűnő két éllel rendelkeznek. Ez utóbbi tulajdonságuk alapján leginkább csak a vágásra alkalmas kardokat jelölheti a Besztercei Szószedet bipennis - két élű tőr, vagyis kétélű kard néven. Az 1. és 2. ábrákon látható kardok - véleményem szerint - szinte biztosan azonosíthatóak a fenti szószedetfixolaris-hegyes tőr, azaz hegyes kard kifejezésével. Talán legnagyobb a bizonytalanság a spalta-zes theur-széles tőr, azaz széles kard elnevezéssel. Valószínűleg egy viszonylag rövid, de széles pengéjű kardtípust jelölt, amelyhez hasonlóak - bizonyára nem meglepő módon - a Zsigmond-kori kardok között is megtalálhatóak. (5. ábra).

1

6 1

0 KALMÁR 1971, 87; GAMBER 1998, 40-44. 1

1 MNM Fegyvertár, ltsz.: 55.3134, hossza: 124,8 cm, penge sz.: 4,2 cm, töniege:l,66 kg; LUGOSI-TEMESVÁRY 1988, Kat. No. 13, párhuzama: ltsz.: 53.176, hossza: 115,5 cm, penge sz.: 4,8 cm, tömege: 1,58 kg, LUGOSI-TEMESVÁRY 1988, Kat. No. 1 1. Párhuzama a kései Zsigmond-korból, ltsz.: 53.168, hossza: 134 cm, penge sz.: 5,1 cm, tömege: 1,81 kg. Ez utóbbi kard csaknem azonos azzal a fegyverrel, amely az 1434-ben meghalt Stiborci II. Stibor kapitány sírkövén, a lovag bal oldalán található. Az elhunyt jobb oldalára egy hosszú pengéjű bicellus van kötve, a hüvelyén látható késtartó tok miatt elképzelhető, hogy egy olyan fegyverről van szó, amelyet vadászat alkalmával használtak. KALMÁR 1971, 88.; SIGISMUNDUS 2006, 347-348. Kat. No. 4. 51.; OAKESHOTT 1964, 102; SCHNEIDER 1980, 39; ALEXANDER 1985, 106-109; OAKESHOTI 1991, 160. Ajándék és hadizsákmány formájában számos európai készítésű kard jutott a központi mameluk fegyvertárba, Alexandriába. A bekerült fegyverek nagy részébe az akkoriban uralkodó szultán nevét és c ímeit is belevésték, s így a kardok néhány éven belül jól datálhatok. COMBE-COSSON 1937, 225-242. 1

2 MNM Fegyvertár, ltsz.:53.150, hossz.a:125 cm, penge sz.: 4,2 cm, tömege: 1,54 kg; OAKESHOTT 1964, 103; GLOSEK 1984, 173, Kat.No. 437; LUGOSI-TEMESVÁRY 1988, Kat. No. 14; OAKESHOTT 1991, 188. 1:

1 KALMÁR 1971, 63, 107. kép; SIGISMUNDUS 2006, 340-342, Kat. No. 4.51. 1

4 MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.152, hossza: 129,3 cm, penge sz.: 5,8 cm, tömege: 2,23 kg, GLOSEK 1984,175, Kat. No. 467; TEMESVÁRY 1989, 45, Kat. No.7; SPLENDEUR 1999, 111, Kat. No. 5; BAYERN 2001, 154-155, Kat. No. 3.19. A fenti kard párhuzama: ltsz.: 53.194, hossza: 126 cm, penge sz.: 5 cm, tömege: 1,87 kg, ltsz.: 53.18., hossza: 1 17,5 cm, penge sz.: 5,4 cm, tömege: 1,71 kg. ' ' MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.195, hossza: 124 cm, penge sz.: 5 cm. tömege: 1,98 kg; párhuzama: ltsz.: 67.8509, hossza: 125 cm, penge sz.: 6,5 cm, tömege: 1,68 kg, lelőhelye: Tahi, Dunameder. 1

6 MNM Fegyvertár, ltsz.: 53.196. hossza: 91,5 cm. penge sz..: 5,2 cm; ltsz.: 53.373. hossza: 70 cm, penge sz.: 5,1 cm; GLOSEK 1984, 175, Kat.No. 470. Csaknem azonos, két rövid és széles pengéjű kard látható az 1397-ben elhunyt Brandolini, Tiberto (Bognacavallo) síremlékén. (5. ábra); BOCCIA-COELHO 1975, 334, Kat. No. 80-82; vö. MANN 1962, 242-243, Kat. No. 460, 462. Igen érdekes, hogy az 1350-1450 között használatos európai kardok esetében kimutatható három olyan típus Oakeshott felosztása szerint, amely megfelelhet a Besztercei Szószedetben leírtaknak. Hegyes tőr - XV-XV a, XVII (OAKESHOTT 1964', 56-60, 65-67); széles tőr - XVI, XVIII (OAKESHOTT 1964, 61-63, 67-69); kétélű tőr - XVI a, XVIII a (OAKESHOTT 1964, 63-65, 69-70); OAKESHOTT 1991, VIII-IX.; OAKESHOTT 2001, 100-102.