Folia archeologica 54.
Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)
306 KOVÁCS S. TIBOR nyingeit bárhol korlátozás nélkül árulja. 2 4 A lemezes sodronyingek legkorábbi fennmaradt példánya Timur Lenk (Tamerlán) unokájának, Shiraz kormányzójának, Ibrahim szultánnak a tulajdonában volt. 2 3 A sodronying szemei közé erősített vaslemezek korán idézetekkel és virágmotívumokkal ékesítettek, amelyek 1420 és 1433 között készültek. A 14. század második feléből számos olyan közép-keleti miniatúrát ismerünk, amelyen a harcosok a sodronying felett egy speciális félvértet viselnek. A mell és hát fokozottabb védelmét szolgáló páncélféleség perzsa neve a „char ayne", vagyis a „tükrös" félvért. 2 r' Ez a védőfegyvertípus tulajdonképpen egyegy nagyobb méretű korong alakú, a háton és mellen viselt vaslemezből, egy-egy kisebb vállvértből áll, amelyet sodronykarikák és kisebb vaslemezek kötnek össze. Egy 1396-ra datált Timurida miniatúra egy olyan előkelőt tár elénk, aki már egy lemezes sodronyinget visel. A 14. század végén születhetett meg ez a védőfegyvertípus, amely minden bizonnyal Timurida eredetű. 2 7 A 15. század folyamán jelen páncéltípus igen népszerű lett a perzsák mellett az oszmán-török előkelőknél és a katonai elitnél. A lemezes sodronying mellett a teljes testpáncél része volt még a sodronyoslemezes felső, valamint az alsó lábszárvért is, ez utóbbit eg)' lemezből kovácsoltak és hűen követte ezen testrész pontos anatómiai formáját. 2 8 A lábak védelmét rendszerint egy olyan csizmával oldották meg, amelynek a külső felületét sodronyos vaslemezek óvta. Mint említettük a rövid ujjal készült lemezes sodronyinghez minden esetben alkarvért-párt, azaz „ bazuband"-ot viseltek. 2 9 Az oszmán-török sodronyingek egy részénél igen kis méretű vaslemezbetéteket alkalmaztak. Ez utóbbi típust jól szemlélteti az isztambuli Hadtörténeti Múzeumban (Askeri Müzesi) őrzött egyik védőfegyver, amely a mohácsi csatában is részt vett Behram pasa tulajdonából származik, aki egyben Rumélia kormányzója is volt és 1532-ben húnyt el. 3 0 Az oszmán-törökök a fej védelmére többnyire sodronnyal kombinált csúcsos harangú sisakot alkalmaztak. A 15. század közepétől bukkantak fel nagyobb számban az úgynevezett „turbán" - sisakok. 3 1 Az előbbi típusból egy pompás darabot a Nem2 4 ROGERS 2000,141. 2 5 BASHIR 2008, 300-301. 2 6 ROBINSON 2002, 31-38; ALEXANDER 2002, 229-231; ASZTVACATURJÁN 2002, 71-73; KHORASANI 2006, 281-282; Hazánkban az egyetlen. 16. századból származó komplett „tükrös páncél" a debreceni Déri Frigyes Múzeumban található, amely a Déri Frigyes Gyűjtemény „Szpáhi vértezet"- ének a része, Ltsz.: 1)F. 2/155., a hozzá tartozó sisak leltári száma. I)F. 1/155.; A Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményében e páncéltípus névadójául szolgáló egy-egy korong található, Ltsz.: 59.7836., 59.7837.; Mind a debreceni, mind a budapesti védőfegyverekbe egyaránt belevésték a KAYI SILAH tamgát; Vö.: ROGERS 2000. 148-149. 2 7 NICOI.EE 1990, 37-40; PYHRR-GODOY 1998, 124, 3. jegyzet; BASHIR 2008, 300. 2 8 ROBINSON 2002,36-37; BASHIR 2008, 302-307; MILITARY é.n. , 100-103. 2 9 ROBINSON 2002, 34-35; BASHIR 2008, 308; KHORASANI 2006, 283-284. 3 0 MILITARY é.n., 98-99; Szükséges megjegyezni , hogy orosz földön egészen a 17.századig használtak keleti eredetű páncéltípusokat, amelyeket részint a Kaukázusból, részint a nomádoktól vettek át. Ezt jól bizonyítja, hogy a nagy lemezekkel megerősített sodronying orosz neve a „yushman", míg a „ tükrös" páncél elnevezése a „zertsalo" szó. LENZ 1897, 19-34; ONE HUNDRED 2002, 98-109; A 16. század elejétől tűnt fel az oroszoknál a sűrű. apró lemezekkel megerősített sodronying, melynek neve „behter". Ilyen páncélokat tömegesen viseltek az 1514-es orszai csatát megörökítő, 1520 körül festett táblaképen az orosz harcosok (5. ábra)- BOCHENSKI 1971,4; ONE HUNDRED 2002, 94-97; WASILKOWSKA 1998,10-11; Az 1530-as évekből származnak a fenti páncéltípus iltáliai másolatai; BOEHEIM 1894, 9; BLAIR 1958,37; GAMBER-BEAUFORT 1990, 37-38; PYHRR-GODOY 1998,116-124; A „behter" kialakulásának és használatának máig legkiválóbb feldolgozása: BOCHENSKI 1971, 5-47; Vö.: LENZ 1897-1899, 110; PVHRR-LAROCCA-OGAWA 2002, 41; A behter 17.századi, igen különleges változatával a franknói Esterházy-gyűjtemény is rendelkezett; SZENDREI 1896, 459—460; ESTERHÁZY 2006-2007, 81-82. 3 1 ROGERS 2000,145-146; ROBINSON 2002, 58-59, Pl. XII; MILITARY é.n., 88-91; ASZTVACATURJAN 2002,64; BASHIR 2008, 322-325; A turbán sisak mongol előképe: LAROCCA 2008, 27-29.
