Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

304 KOVÁCS S. TIBOR ború után a huszárok már nem alkalmaztak semmilyen védőfegyvert, csak a főnemeseknél, valamint magas rangú csapatparancsnokoknál mutatható ki szórványosan a mellvért, vagy sodronying viselése. A fent elmondottakat jól szemlélteti, hogy 1652-ban Páncélgyártó János már csak egymaga van a kassai fegyverderék, azaz páncélkészítő céhben!

1

5 A huszár félvért mintegy 100 éven keresztül volt használatban. II. Ulászló (14901516) 1498. évi dekrétuma intézkedik először arról, hogy a huszároknak sisak mellett sodronyinggel is rendelkezniük kell.

1

6 Igen érdekes azonban, hogy a 16. század elejéről származó számos huszárábrázolás kizárólag tárcsapajzzsal, kopjával, valamint szablyával felszerelt könnyűlovasokat tár elénk.

1

7 II. Lajos (1516-1526) 1518. évi dekrétumának különösen figyelemreméltó azon kitétele, mely szerint a legalább 50 jobbággyal bíró nemeseknek huszár módra sodronyinggel, sisakkal és más egyéb fegyverekkel szükségesek személyüket ellátni.

1

8 Véleményem szerint 1526 előtt a huszárok nemtúl jelentős része viselt sisakot és sodronyinget, ezért is szorgalmazta ezek használatát a fenti törvénycikkely. A mohácsi csatában a nehézlovasság jó része elesett és ezzel párhuzamosan megszűnt az erre a fegyvernemre alapozott harcmód is.

1

9 A nehézlovasság helyére a megnövekedett védőfegyverzettel ellátott huszárság lépett. Az 1520-as évek végétől a legjellegzetesebb védőfegyver a sodronying, sisak és a tárcsapajzs mellett a huszár félvért lett, de az utóbbit eleinte csak a magas rangú huszártisztek egy szűk rétege viselte.-" A huszár félvért eredetét — tudomásom szerint — komoly vizsgálatnak még nem vetették alá. Kalmár János szerint a huszárok a kúpos, keleti típusú sisakokat a szpáhiktól vették át.1 A fenti megállapítás tükrében vizsgáljuk meg, hogy miiven védőfegyverekkel rendelkeztek az oszmán-török harcosok a 15-16. század folyamán. A 15. század török testpáncélját a 4. ábrán vehetjük szemügyre. Ez a lemezekkel megerősített sodronying 1895-ben a müncheni Kuppelmayr-gyűjteményből vétel útján jutott a Nemzeti Múzeumba.

2- A sodronypáncél egy centiméter átmérőjű szegecselt vasgyűrűkből van összeállítva és — az alkarvért használata miatt — rövid ujjakkal készült. A védőfegyver elől szétnyitható, és itt, valamint oldalt arabeszkekkel ékesített 17 nagyobb méretű, a széleiken a sodronykarikákhoz erősített vaslemezekkel rendelkezik. A sodronying hátába öt, függőleges sorban futó 50 kisebb vaslemezt rögzítettek a fent megismert módszerrel. A fellelhető párhuzamok alapján valószínűsíthető, hogy a szóban forgó lemezes sodronying a 15. században az Észak-Kaukázusban készülhetett.

2

3 A korabeli oszmán-török fegyverjegyzékekben számos esetben találkozunk a „derbendi", azaz Derbend-ből való kifejezéssel. A Kaukázusban, a jelenkori Dagesztánban található Derbend és Kubacsi, ahol a 15. század utolsó évtizedeitől kezdve számos sisakot és pompás sodronyinget gyártottak oszmán-török és perzsa megrendelésre. II. Bajazid szultán (1481-1512) 1500-ban engedélyezte egy Haci Yar Ali nevű kereskedő számára, hogy a Kaukázusból importált sodro1

5 KEMÉNY 1901, 78. 1

6 CORPUS 1899, 492; BOROSY 1971, 23. 1

7 KALMÁR 1971,12,3. kép; LUGOSI-TEMESVÁRY 1988, Kat. No. 40; ZARNÓCZKI 1992, 17, 56-58; IMPERIAL 2000, 37; В. SZABÓ 2008,133; KOVÁCS S. 2009,591. „Loricam, geleamque et aliud genus armorum more huszaronum. "; CORPUS 1899, 744-746, 2-6. törvénycikk; BOROSY 1971,23; KOVÁCS S. 2009,588-589. 1

9 TÓTH 1934,145; TÓTH 1938, 72; В. SZABÓ 2005, 609; В. SZABÓ 2006, 161-162. 2

0 KOVÁCS S. 2009, 590; vö. KÁROLYI 1930, 59. 2

1 KALMÁR 1971, 270-271. 2

2 MNM Fegyvergyűjtemény, Ltsz.: 59.7852.2.; hossza: 78 cm, szélessége: 47 cm; WAFFEN-SAMMLUNG 1895, 9, No. 56, (Tafel XVII.); KOVÁCS S. 2009, 596, Kat. 111. 2

3 ARMERIA 1898, 27; LENZ 1908, Pl. I.; ROCÍERS 2000, 142-143; military é.n., 96; ASZTVACATURJAN 2002, 68-74; ROBINSON 2002, 60-62; BASHIR 2008, 291-292, 298-299.