Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

SZAB

I.YÁK A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 289 Itt igen érdekes, lwgy a ló hátsó része indává, majd stilizált sárkányalakká formálódik. A hüvely hátsó oldala három párhuzamos vonalköteggel van csak díszítve, kivéve a sarupántot, ahol egy hold vésett alakja látható. A korábbi kutatás a keresztény szimbólumok és a két helyen feltűnő liliomos gótikus pártadísz alapján feltételezte, hogy a szablya török fegyvert utánzó magyar gyártmány, amely erőteljes török hatás alatt készülhetett, valamikor a 15. század végén vagy a 16. század elején. A szablyát alaposan tanulmányozva azonban világossá vált, hogy a lovas huszárt ábrázoló teljes saruveret utólagosan van a szablyához forrasztva és nemcsak anyaga, hanem formája is elüt az eredetitől. A szablyát egy kissé átszerkesztették, megszüntetve a korábbi folyamatos végtelen csomót. Két helyütt gótikus pártadíszt helyeztek a torkolat és saruveret határára, sőt a torkolatveretnél látható makkos díszt is utólag forrasztották fel. A szablya átalakítására és az előoldalon lévő ember- és állatalakok felvésésére a 16. század elején, feltehetően az 1510-es években került sor. Eredetileg a török szablya korábban készült és egyetlen díszítőmotívuma a folyamatos végtelen csomó volt. Nem tudni, milyen okok vezettek a szablya átalakítására, nagyon fontos viszont, hogy a fent leírt műtárgy nem egy török előkép után készített magyar szablya, hanem egy török darab, amelyet részben, de főképp művészileg, átalakítottak. A bevésett alakokat egykor fehér zománccal hangsúlyozták, de ennek a nyomai mára csak az igen hitelesen ábrázolt huszárnál láthatóak."

7

9 Az Isztambulban őrzött török szablyákról és kardokról először Hans Stöklein írt dolgozatot 1934-ben.

8" Kalmár Jánost a fenti munka megjelenése segítette, hogy a török párhuzamok segítségével határozza meg a gótikus szablyát. Unsal Yücel - a Topkapi Saray Múzeum Fegyvergyűjteményének egykori vezetője - már 1965-ben fontos tanulmányt írt a török szablyákról.

s

í Az 198()-as évek elején készítette el az összes 16. század közepe előtt készült kard és szablya katalógusát. Sajnos Yücel professzor - 1986-ban - a kézirat elkészítése után rövidesen elhunyt. A munka megjelenésére 15 évet kellett várni és az igen ritka kötetet csak 2004-ben sikerült megszereznünk. Az „Islamic Sword and Swordsmiths" című könyv kard és szablyaanyaga tette lehetővé, hogy a gótikus szablya datálását pontosít hassuk. II. Mehmed szultán 1453ban foglalta el Konstantinápolyt és ezt a várost Isztambul néven tette birodalma fővárosává. A sikeres török hadjáratok során számos arab és bizánci kard, mameluk szablya és más egyéb fegyver került török kézre. A díszfegyverek és Mohamed prófétához, vag)' a kalifákhoz köthető kardok a szultáni palotába kerültek, míg az egyszerűbb darabok a Fegyvertárba, a korábbi bizánci Szent Iréné bazilikába.

8

2 Az emlékanyag alapján megállapíthatjuk, hogy a 7-11. századi arab kardokra jellemző az egy enes és meglehetősen széles penge. Elméletben szablyákkal a török fegyverzetben már a 13. századtól találkozunk, de csak a 15. században bukkannak fel a tárgyi emlékanyagban.

8:

i A legismertebb műtárgyegyüttes az a két szablya, amelynek a pengéin II. Mehmed szultán neve és címe olvasható. (Lásd 5. ábra) Jellemző a pengékre, bog)- enyhén ívelt, széles darabok, amelyeknek nagyméretű - mintegy a penge hosszának egy harmadát kitevő - erőteljesen hegybe futó fokélük van. A magyar tárgyi emlékanyagban szép számmal fellelhető ún. „S" keresztvasú szablyák pengéi, mint azt láttuk, nagyban hasonlítanak arányaikban és méreteikben a két szultáni fegyverre, amelyeknek a keresztvasa csaknem teljesen megegyezik a gótikus szablyával. A markolat mindkét szultáni darabnál elefántcsonttal van borítva, ame7

9 HABSBURG MÁRIA 2005, 237. VI.-30. katalógusszámon. 8(

1 STÖCKLEIN 1934, 217. 8

1 YÜCEL 1964-1965, 59-99. 8

2 MILITARY é. n„ 10-11. 8:

1 YÜCEI. 2001, 53-62.