Folia archeologica 54.
Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)
286 KOVÁCS S. TIBOR rábban említettük - a „rác" kifejezés fegyvernemi jelölés és nem etnikumjelző, akárcsak a huszár szó, amely éppen ekkortól válik gyakorivá. A szép számú délszláv eredetű huszár mellett már ezekben az időkben is számos magyar szolgált a királyi zsoldosok soraiban, talán elég utalni az egyik parancsnokukra, Haraszti Ferencre. 6 6 A 15. század második felében a parasztkés markolatával felszerelt szablya alapvetően gyalogsági fegyvernek tekintendő. Az „S" keresztvasú szablyával ebben az időben a változatos fegyverzetű magyar könnyűlovasokat szerelhették fel. A délszláv zsoldos huszárság alkalmazása és a huszár harcmód nagymértékű elterjedése következtében egyre inkább az a szablyatípus kezdett elterjedni a magyar könnyűlovasságnál is, amelyet a huszárok használtak. Vajon milyen oldalfegyvert viseltek ezek a könnyűlovasok a 15. század második felében, hogyha nem alkalmazták a fentiekben említett két szablyatípust? A kérdés megválaszolásához idézzünk fel ismét Tubero krónikájából néhány sort, amely a „rác" huszár, Jaksity Demeter és a tatár vezér 1491-es párviadaláról szól: „... a rác emelkedett előbb ütésre török kardjával, lesújtva sebet ejtvén a tatár fejét és nyakát a melléig átvágta. " h 7 A fenti mondatból kiderül, hogy a huszár török szablyát használt. Hogy milyen is volt ez a török fegyver ahhoz vessünk egy pillantást a Magyar Nemzeti Múzeum „gótikus szablyá"-jára (12. ábra). A bécsi, egykori udvari és hitbizományi gyűjteményekből a Magyar Nemzeti Múzeum 1933-ban számos - kiemelkedő kvalitású - műtárgyat kapott. 6 8 A múzeumba bekerült fegyverek között szerepelt az a díszszablya is, amely „gótikus szablya" néven vált ismertté. 6 9 A műtárgy első, részletes leírása Szendrei János nevéhez fűződik az 1896-os millenniumi ezredéves országos kiállítás alkalmából. Szendrei 16. században készült magyar munkának tartja a szablyát, sőt még a tömegét is közli - 2,4 kg -, amely az aranyozott ezüst, igen vastag hüvely miatt van. 7 0 Nagy Géza két évvel később írt tanulmányában 16. század elején készült magyar szablyának tartja. 7 1 „A bécsi gyűjteményekből Magyarországnak jutott tárgyak" kiállítási katalógusában Tóth Zoltán teljesen átveszi Szendrei leírását és véleményét. 72 1938-ban jelent meg Kalmár János tollából „ A magyar kard művészete" című fegyvertörténeti munka. Kalmár ebben a könyvében jelentős megállapításokkal gazdagítja a magyar szablya kutatástörténetét, egységes, évszázadonkénti megosztásban jól vázolja fel a fejlődéstörténetet. Kalmár ebben a művében honosítja meg a fenti műtárgy megnevezéseként a „gótikus szablya" kifejezést. Rendkívüli jelentősége van annak a ténynek, hogy Kalmár felismeri és közli, hogy a gótikus szablya markolata és keresztvasa csaknem teljesen megegyezik II. Bajazid szultán (1481-1512) Isztambulban őrzött pallosával. Véleménye szerint: „A fentebb bemutatott magyar emlékek közül a legkorábbi, a gótikus szablya, a XVI. század elejének a terméke. A keltezésre az indít bennünket, liogy a keresztvas élei és a hüvely díszítésének egyes elemei még határozott gótikus stílusvonásokat tartalmaznak, még a hüvelyen található és kétségtelenül egykorú vésett, alakos díszítése a XI7. század előtt nem keletkezhetett. " 7 3 (il i ZARNÓCZKJ 1990, 46. 6 7 TUBERO 994, 165. (i a A BÉCSI 1993, 3-19. Hasonló szablya látható Tiziano 1532 körül készült férfiportréján. MNM MTKcs ltsz.: 6. 6 9 A BÉCSI 1993, 64-65. 164. szám alatt; MNM Fegyvergyűjtemény Ltsz.: 55.3239., hossza: 101,5 cm, penge hossza: 85 cm, penge szélessége:3 cm. 7 0 SZENDREI 1896, 537-539. 3163. szám alatt; A mostani mérések alapján A szablya teljes tömege: 2,35 kg, amelyből csak A hüvely 1,25 kg! 7 1 NAGY 1898, 231-232. 7 2 A BÉCSI 1993, 64-65. 7 3 KALMÁR 1938, 8-13.
