Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

284 KOVÁCS S. TIBOR équité bene armato, gladio, clipeo, pharetra et arcú, vei lancea fulcito teneantur. '

m Vagyis a jól felszerelt lovas fegyverzete kard, pajzs, tegez és íj, vag)' kard, pajzs és lándzsa (kopja) legyen. A fentiek értelmében a telekkatonaság egy része íjász, a másik fele pedig huszár módra felszerelt s így feltehetőleg ügy is harcoló könnyűlovas volt! A huszár harcmód elterjedését a magyarok soraiban jól bizonyítja az a nemesi oklevél, amelyben 1466-ban Hunyadi Mátyás (1458-1490) Szerdahelyi Nagy Gergelynek és Huszár Péternek nemesi címet adományozott (11. ábra).

3

9 A címerpajzs érdekes viselet- és fegyvertörténeti emlék, hiszen piros nadrágos sarkantyús lábat, valamint szablyát és sasszárnyat ábrázol. A sisakdíszen ugyancsak megismétlődik az előbbiekben említett szablya. A teljesen magyar nevet viselő Nagy Gergely és Huszár Péter gyanúnk szerint ténylegesen huszár volt, amit a címerképen ábrázolt, ekkoriban már csak a könnyűlovasságnál viselt rövidszárú sarkantyú és a legfontosabb huszár támadófegyver a szablya kétszeri ábrázolása is nagyban megerősít. Az oklevélben egyébként háromszor szerepel a huszár név, méghozzá „hwzar" formában. A 15. században oly gyakran felbukkanó „rác" szó leginkább könnyűlovast (huszárt) jelent, amelyet az 1480-as évektől szorít csak ki a huszár kifejezés. így ez. a címerpajzs azt bizonyítja, bog)' a huszár harcmód és ez által a fegyverzet is már bevettnek számított a magyarok között, és feltehetően „huszár módra harcolva" nemességet vívtak ki maguknak a fentiekben megnevezett magyar könnyűlovasok.

60 Az 1930-as évek második felében, a huszárság eredetéről zajló vitában megkülönböztetett szerepe volt a kor kitűnő tudósának, Darkó Jenőnek.

6

1 A neves történész Bonfini eredeti latin szövegét használva megállapított, hogy Hunyadi Mátyásnak háromféle lovassága volt: nehéz (cataphractus), könnyű (expeditus) és egészen könynyű (expeditissimus equitatus). Az idézett adatok alapján úgy tűnik, hogy az „equitatus" valóban a huszárokat takarja, akik nem álltak be a hadrendbe, hanem különálló csapatokban azon kívül foglaltak helyet. Ezeket a huszárokat arra használták, hogy a hadsereg előtt járva pusztítsanak, öldököljenek, gyújtogassanak, valamint a lakosságban félelmet keltsenek. Hunyadi Mátyás huszárjairól feljegyezték, hogy 1470-ben nem kevesebb, mint harminc szekeret töltöttek meg levágott ellenséges fejekel, amelyeket Hunyadi Mátyás hajítógépekkel lövetett be ellenfele táborába. Az ausztriai hadjárat sikerének egyik fő oka az voll, hogy a portyázó huszárok elvágták az ellenfél utánpótlási vonalait és iszonyú szenvedést okoztak a környékbeli lakosságnak. A huszárok melleti a „másik" könnyűlovasság a bandériumokban szolgáló nemesekben és kíséretükben keresendő.

1'

2 A kétféle könnyűlovasság létezését erősíti meg az 1487-es bécsújhelyi hadiszemle, amelyen Hunyadi Mátyás: „Aztán hadrendbe állította összes csapatait. Két seregbe tömörítette összes nehézlovasságát, de szakaszonként elkülönítve. Közéjük még két lovascsapatot rendelt s ezek között volt a gyalogság. Ennek első sorában a nehézfegyverzetűek álltak, mögöttük a lándzsások, az íjászok, parittyások s a többi könnyűfegyverzetű gyalogos. A harmadik sor volt a tartalék, a zászló védelme. Mindkét szárny elé két könnyű lovascsapatot rendelt, akik olyan rendet tailottak s oly gyorsan száguldoztak, mintha madarakat látna az ember. " A forrás nem kevesebb, mint 20.000 lovast említ s ez csak akkor képzelhető el, ha a sereg előtt „száguldó" huszárok és a nehézlovasok mellett a szárnyakon a „másik típusú" könnyűlovasság is jelen van.

6:i Tóth Zoltán legfőbb ellenérve Darkó Jenő megállapításaival szemben Hunyadi Má5

8 KOVACHICH 1790, 335; BOROSY 1971, 19-20; ZARNÓCZKI 1990, 47; B. SZABÓ 2008, 145-146. 5!

L TÓTH 1934, 147; NYULÁSZINÉ 1987, 41; HUNYADI MÁTYÁS 2008, 302, 8.3 katalógusszám alatt. 6

0 TÓTH 1934,148-151; NYULÁSZINÉ 1987, 123, XXV. Tábla; ZARNÓCZKI 1990, 46; VESZPRÉMY 2000 a, 678. 6

1 DARKÓ 1937, 148, 3. jegyzet; VESZPRÉMY 2000 a, 674, 8. jegyzet; B. SZABÓ 2008, 121, 2. jegyzet 6

2 DARKÓ 1937, 162-163; ZARNÓCZKI 1992, 18-19. 6

3 DARKÓ 1937, 164-165; BONFINI 1943, 83; VÁLOGATÁS 1986, 136-138; B. SZABÓ 2008, 145-146, 77. jegyzet; „Csak négy dandárba osztotta lovasságát, a portyázó és könnyű fegyverzetű lovasokat pedig csak a két szárnyra rendelte. "