Folia archeologica 54.
Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)
TARSOLYL EMEZ PERM KÖRNYÉKÉRŐL 247 V. Baulo megjegyezte, hogy a rajzok vonalait két ütemben alakították ki: előbb egy éles tárggyal karcolták fel a vonalakat, majd vésővel finomították azokat. 2 6 Hasonló módon díszítették a Perm környéki rablóásatáson előkerült tarsolylemezt is. Itt is jól látszik a vonalak kétféle módon való kialakítása. Az ötvöstárgyak ezen csoportjának közös vonása még a háttér aranyozása, ami megfigyelhető a Szinja folyónál talált lemezeken is. A tarsolylemezt és a szinjai lemezt még egy vonásuk fűzi egybe az alakok megformálásának kezdetlegessége, ami közel áll a keleti ezüstedénveken látható másodlagosan bekarcolt figurákhoz, a Káma-vidéki dilettáns „mesterek" solymász-figuráihoz, amelyek a volgai bolgár ötvösök kvalitásos ábrázolásait utánozzák. Nézetünk szerint ez a „primitivizmus" nem az uráli és nyugat-szibériai mesterek művészi kvalitásainak hiányával magyarázható, hanem azokkal a hagyományokkal, amelyek változatlan formában éltek körükben az őskortól kezdődően egészen a néprajzi jelenkorig, s szigorúan előírták az alakok megformálásának szabályait. Korántsem véletlen, hogy az Ob felső szakasza és a Káma felső szakasza közti óriási területen, amelyen főként ugor népcsoportok éltek, az ábrázoló művészet meglepő azonosságát tapasztalhatjuk a fémművességben, de a sziklarajzokon, valamint a csont- és fafaragásban is. Korábban a kutatók úgy vélték, hogy az Urál nyugati oldalán és Nyugat-Szibériában előkerült nagyszámú ezüst edény volgai bolgár műhelyekben készült. Az utóbbi időben azonban - beható vizsgálatok után — több kutató is (N. V. Fjodorova, K. A. Rudenko, A. M. Belavin, Ju. A. Podoszenova és mások) arra az álláspontra jutott, hogy ötvösműhelyek alakultak ki (méghozzá sajátos technológiai irányzatokat képviselő műhelyek) Perm körzetében, s lehetséges, hogy Nvugat-Szibériában is. Ezekben kétségkívül olyan mesterek dolgoztak, akik volgai bolgár műhelyekben tanultak, vagy maguk a bolgár ötvösök szegődtek ide, műveik azonban nem hagynak kétséget afelől, hogy a mesterek és a megrendelők kapcsolatai jóval szorosabbak voltak, mint korábban véltük, s e kontaktusok közvetlenek, voltak, nem pedig a bolgár és más kereskedők közvetítésével valósultak meg. 2 7 N. V. Fjodorova például úgy véli, hogy a „magyar-uráli" típusú edények készülési helye az Urál nyugati oldalának déli része, Magna Hungaria területe lehetett. 2 8 A. V. Baulo véleménye szerint a szinjai edénykét olyan ugor mester készíthette, aki egy volgai bolgár műhelyben szerzett gyakorlatot, később azonban az uráli mitológia hagyományainak szellemében dolgozott. 2 9 Az ötvösművészet nyomaival találkozunk a rozsgyesztvenkai lelőhelyen, az adjukari és az indakari erődített településeken. Az itt előkerült ötvöstárgyakat is készíthették ugor mesterek valamelyik Perm-vidéki műhelyben. Tarsolylemezünk figyelemre méltó vonása az is, hogy másodlagosan halotti maszkként használták fel. A halotti maszkok használata jellemző vonása az ősi ugor halottas szokásoknak. 3 0 A halott arcát szemfedővel takarták le majd erre ezüstmaszkot (ritkábban aranymaszkot), pénzérméket, verteket vagy egyszerű fémlemezkéket varrtak. A 6-9. században az egész arcot elfedő halotti maszkokat, valamint szem- és szájlemezeket is használtak. A legkorábbi darabokat a harinói halomsírokban lelték a permi körzetben és a Komi Köztársaságban. Későbben elsősorban a lomovátovói temetőkben terjedtek el. Néhányat találtak Baskíriában is. A 10. századi honfoglalás kori magyar temetőkben is számos helyen előfordultak, a rakamazi temetőben arany szem- és szájlemezt leltek. 1 1 A 9. században jelentek meg azok a maszkok, 2" BAULO 2001, 123. 2 7 F|ODOROVA 2003, 147. 2 8 FIODOROVA 2003, 141. 2 9 BAULO 2004, 57. 3 0 KAZAKOV 2001, 160; BELAVIN-KRILASZOVA 2008. 3 1 DIENES 1963; FODOR 1973; 1982, XI. t.)
