Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

EI.Y FELEDÉSÜK MERÜLI KYÁD I EMF.TÔ A ( ISALLÓKO/.BÖL 233 A kisméretű pohár (3. ábra 4) a római tartományokból jól ismert bordázott falu edényekkel, az ú. n. Faltenbecherekkel mutat rokonságot.

19

1 A megformálás alapján azonban nagy valószínűséggel nem provinciális termék, hanem germán utánzat lehetett. 19

2 Erre utalhat a szájperemről hiányzó gyűrű, valamint a hosszúkásán ovális bordák kidolgozatlansága, illetve a hosszabb nyak.

19:

1 A római üveg-, fém- és kerámiaedények formavilága hatással volt a germán anyagművességre, amely igyekezett azokat utánozni. A technikai kivitelezés hiányosságai illetve a barbarikumi ízlés hatása miatt azonban több szempontból különböznek a másolatok az eredetitől.

19

4 Igen széles körben utánozták a római bordázott falu edényeket,

1

9" azonban a germán példányok abban különböztek a rómaiaktól, hogy az előkép és a területileg kialakult forma egyfajta keverékét alkották.

19

6 Megjelenésük a barbaricumi edényművességben a 3. század középső harmadától kezdődik,

19

7 és hosszú ideig készülnek, amit a 4-5. századi darabok is mutatnak.

19

8 A római Faltenbecherek azonban már a koracsászárkortól a római fazekasok árukészletéhez tartoztak,

19

9 utánzataik ennek ellenére a későcsászárkorban tűnnek fel. Előfordulásuk az Elba-vidéktől egészen a Przeworsk illetve a Marosszentanna-Csernyachov kultúráig megfigy elhető.

2"" A dunaszerdahelyi edény esetében az előkép csupán nagy vonalakban tükröződik és a germán jellemzők dominálnak. Míg a provinciális temetkezésekben elsősorban hamvasztásos sírokban jelentkeznek, addig a barbarikumban széles körben, egyaránt megtalálhatóak a fejedelmi temetkezésekben (Hassleben, Sackrau, Leuna 1926/3. sír stb.), a köznépi temetőkben és a telepek anyagában.

20

1 Az egyik rajzon (5. ábra 11) két össze nem illő edénytöredékén különféle jelekkel ábrázolt Wenerell, melyhez feljegyezte, hogy mindkettő egy-egy edény nyakalatti részéhez tartozott. Véleménye szerint e jeleket egy napimádó nép használhatta. A horogkereszt, csillag, rozetta és más vonalas ábrázolások díszítő- illetve vallási motívumként széles körben megtalálhatóak mind a római császárkorra datált germán kerámián, mind pedig a fémtárgyakon.

20

2 A közép-európai germán kerámia kedvelt díszítőmotívuma az edények testét és alját díszítő horogkereszt, mely többféleképpen is jelentkezik, és számos császárkori délnyugat-szlovákiai lelőhelyről ismert (ld. pl. Jóka, Ocskó, Ábrahám és Zohor).

20

3 A TEMETKEZÉSEK ÉS A TEMETŐ ÉRTÉKELÉSE A dunaszerdahelyi -valójában kisudvarnoki - temető datálásával kapcsolatban többféle álláspont található a szakirodalomban. Míg Eisner a 3. századra datálta,

20

4 addig Beninger a múzeumokban található leleteknél megfigyelhető kronológiai különbségek, illetve a rendelkezésre álló adatok alapján egy kora- és egy későcsászárkori le19

1 Ld. GOSE 1984, 18. 19

2 Ld. A lelőhelyek katalógusát: ZUCH 2009, 471-473. 19

3 HEGEWISC H 2005, 276-278, 284. 19

4 A római edényművesség termékeinek germánok általi utánzásával behatóan M. Hegewisch foglalkozott: ld. HEGEWISCH 2005. 19

5 KREKOVIC 1981, 357-359. M SCHULZ 1933, 39; SCHULZ 1953, 59; HEGEWISCH 2005, 280. 19

7 KREKOVIC 1981, 357-359; ZUCH 2009. M SCHULZ 1933, 39; SCHULZ 1953, 59; HEGEWISCH 2005, 291. 19

9 B

ONIS 1942, 16-17; GOSE 1984, 18. 20

0 ZUCH 2009 21,

1 SCHULZ 1933, 39; SCHULZ 1953, 59; ZUCH 2009, 465-469. 20

2 KOLNIK 1984, 41-43. 20

3 KOLNIK 1984, 43. 211

4 EISNER 1933, 210: „Popelnkovéhroby z Dunaské Stredy jsou vSah asi ze 3. stol. po Kr.".