Folia archeologica 54.

Kocsis László - Mráv Zsolt: Egy késő római sisak arcvédő lemezének töredéke Dunafalváról (Bács-Kiskun megye)

EGY KÉSŐ RÓMAI SISAK ARCVÉDÖ LEMEZÉNEK TÖREDÉKE DUNAFAI .VÁRÓI. 193 A függőleges helyzetbe állított töredék azonban már egyértelműen egy sisak jobb oldali arcvédő lemezével azonosítható. A lemez elülső pereme és az élének enyhén homorú ívet követő vonala a késő római sisaktípusok összetéveszt hetetlen jellegzetessége.

4- A korábbi típusok esetében ugyanis az arcvédő lemezek többségénél hangsúlyozottan jelenik meg az arc védelmét szolgáló ergonomikus forma, amely nagymértékben alkalmazkodik az arc élének vonalához. így, azokon a lemezeken erőteljesen jelenik meg felül az arccsontot, míg alul a kiugró áll vonalát követő forma.

4

3 Míg a korábbi arcvédő lemezeket jellemzően zsanérral rögzítették a sisakharang alsó pereméhez, addig ez a késő római sisakoknál jórészt bőr szíjjal történt (kivétel a biberwieri/A sisak). A késő római sisakok tipológiai rendszerezése során két főbb, fegyvernemre jellemző csoportot lehetett elkülöníteni, amelyek közül az egyiket gyalogsági a másikat lovassági használatra tervezték.

4

4 (Néhány sisaknál azonban előfordul az egyes típusokra jellemző szerkezeti megoldások keveredése is.

4

5) A két csoport között a különbséget a sisakharang kialakítása és az arcvédő lemezek megformálása jelenti. A gyalogsági felhasználásra tervezett sisak harangját két negyed gömbpalást összeillesztésével alakították ki, amit középen egy taréjjal ellátott fémpánt fogott össze (Intercisa I. és II. típusok). A taréjpánt formája és magassága alapján további altípusokat is el lehet különíteni. A sisakharang alsó pereméhez két oldalt keskeny, fülkivágással vagy a nélkül kialakított arcvédőket, hátul pedig nyakszirtvédőt illesztettek. A másik nagy csoport (Intercisa III, IV vagy H. Klumbach által Gardehelme, Ch. Miks által Deurne-Berkasovo típusnak nevezett csoport) lovassági harcmodorhoz kialakított védőeszköz. A sisakharangot itt egyrészt két negyed-gömbből (Intercisa III) vagy négy félgömb cikkelyből (Intercisa IV) kovácsolták, majd állították össze. A sisakharang gömbcikkelyeit összefogó taréj-, illetve a sima pántot alul mindig egyegy abroncs fogta össze. Erre az abroncsra szíjazták fel hátul a nyakszirtvédőt (vagy később az azt helyettesítő láncpáncélt), másrészt a hosszan hátra nyúló két arcvédő lemezt, amely kétoldalt az arccsonttól a nyakig fedte a harcos fejét. Ezekre a sisakokra rendszerint orrvédőt is felszerelnek az arcél védelmére, amely hatékonyan hárította a fejre mért haránt irányú kardvágásokat. Az orrvédőt vagy szegecsekkel fixen rögzítették vag)' igény szerint fel- és leszerelheti) volt, úgy ahogy ezt a Budapest, Március 15. téri sisak újrarestaurálása során sikerült bizonyítanunk.

4

6 Az alul abronccsal megerősített sisakharang, az orrvédő és a hosszan hátra nyúló arcvédő lemez a ló hátán kengyel nélküli nyeregben ülő harcosnak kellő védelmet nyújtott a kor támadófegyverivei szemben. A harcosnak, aki egyik kezével a lovat irányította, a másikkal valamilyen fegyvert tartott nincs módja pajzsával aktívan védekezni. Azt a célt, hogy a lovas fején a sisak ne billegjen és zavartalanul kiláthasson az orrvédő mellől, az arcvédő lemezek hátrafelé való meghosszabbításával érték el. Ez a technikai megoldás segített abban is, hogy a sisak a csata forgatagában se fordulhasson el, és a fejen szilárdan megmaradjon.

4

7 4

2 KLUMBACH 1973, Taf 1,4, 5, 8, 21, 30, 34, 35, 37,45, 52, 55, 59, 60, 61. 4

3 ROBINSON 1975, 78-80. 4

4 Kocsis 2000, 37, a sisakok tipológiájához ld. még BISHOP-COULSTON 1993, 167-172; MIKS 2008, 5-13. 4

5 Például a wormsi gyalogsági sisak sisakharangját alul egy olyan abroncs fogja össze, amely egykor taréjpánt lehetett (MIKS 2008, 9 Abb. 15), az egyik iatrusi (Krivina/BG), ugyancsak gyalogsági sisaknak hosszan hátranyúló arcvédő lemezei voltak (

BORN 1999, 226, Abb 16; GOMOLKA-FUCHS 1999/A, 213, Abb 1; GOMOLKA-FUCHS 1999

/b, 514, Abb4), vagy az alsóheténypusztai lovassági sisakon fülkivágást alakítottak ki (KOCSIS 2003, 523 n. 1/6; KOCSIS 2008, 266 Fig. 15/6 és Fig. 21). 4

0 KOCSIS 2008, 251. Fig 3. 4

7 KOCSIS 2008, 250.