Folia archeologica 53.
Zsolt Mráv: Adversus Parthos. Új adatok a pannóniai légiók és segédcsapatok Septimius Severus és Caracalla parthus hadjárataiban való részvételéhez
152 MRAV ZSOLT (Hérod. V, 2, 3 és 6 [ford. Kovács P. és Fehér B.J). Ez jelentősen hozzájárult a katonák körében való népszerűségvesztéséhez és komoly elégedetlenséghez vezetett. Elagabalus, Macrinus felett aratott győzelme és a Kelet ügyeinek rendezése után hadseregével szárazföldi úton Syriából Rómába indult. Ut közben a Kr. u. 218/219 év telét még Nikomédiában töltötte, 6 9 az egykori expeditiós hadsereg pedig valószínűleg szétszórva - ugyancsak Kisázsiában (és esetleg Thrákiában [Byzantionban illetve Perinthosban] 7 0) telelt. Cassius Dio beszámolt arról is, hogy az ekkor Bithyniában teleltetett germániai vexillatiók a császár ellen lázadást kíséreltek meg (Dio LXXX, 4, 5). A legio VIII Augusta és a legio XXX Ulpia Victrix katonáinak három Severus-kori sírfelirata a bithyniai Kalkhédónból, Prusa ad Olympumból és Nikomédiából ezekhez a visszatérőben Bithyniában telelő germániai katonákhoz köthetők. 7 1 Valószínűleg ebben az Elagabalust kísérő hadseregben kell keresnünk a pannóniai légiókat és segédcsapatokat is, mivel korábban sem lehetőség, sem ok nem volt a pannoniaiak megkülönböztetett, idő előtti hazaküldésére. 2. Ha a legio II adiutrix valóban csak Kr. u. 219-ben, Elagabalusszal együtt érkezett vissza Pannoniába, akkor a teljes legio Keletre vezénylése ellenére fel kell tételeznünk, hogy a hadjárat idejére különböző okok miatt hátrahagytak katonákat Aquincumban. A Kr.u. 217-ben állított feliratokat vizsgálva ez lehetséges magyarázatnak tűnik. A legio II adiutrix két beneficiarius consularisának Kr. u. 217-es singidunumi tartózkodása minden probléma nélkül indokolható. Bár ottani jelenlétüket korábban megpróbálták kapcsolatba hozni a keleti hadszíntérről hazatérő légióval, ' valószínűbb, hogy Pannónia inferior helytartójának beneficiariusait nem vezényelték el a parthus hadjáratba, hanem továbbra is a már consularis rangú helytartó rendelkezésére álltak. A két beneficiarii consularis Kr. u. 217-ben így nem a hazatérő légióval, hanem valamilyen speciális küldetés céljából járhatott Singidunumban. (Küldetésük kapcsolatban lehetett azzal a ténnyel is, hogy a már Pannónia inferiorhoz került brigetiói legiótáborban a legio I adiutrixe t a Singidunumból átvezényelt legio IV Flavia egységei helyettesítették.'') Másképpen magyarázható a legio II adiutrix egyik custos armorumának Kr. u. 217. évi pannóniai jelenléte. A fegyvertárosok összetett és széles feladatköre miatt a légiók minden centuriájában szolgált egy-egy belőlük. 7 4 A custos armorum „was a fiscal as well as supply officer" 7 5, akik a centuriák idősebb, hivatali munkára is alkalmas katonái közül kerültek ki. L. Septimius Victor besnvői felirata (RIU 1476 vő.: ALFÖLDY 2004, 37-38) ezért vagy egy különleges megbízatást (hátrahagy ott felszerelés gondozása?) sejtet vagy egy alegység, legalább egy centuria hátrahagyására utal. A második lehetőség mellett szól L. Septimius Constantinus optio spei Kr.u. 217-ből és 218-ból származó két felirata is. Ezek alapján elképzelhető, hogy a „teljes" legio II adiutrix Keletre vezénylése ellenére a legio egy alegysége, legvalószínűbben egy cohorsa Aquincumban maradhatott. Ezt a lehetőséget egy további körülmény is alátámasztja. Nincs adatunk ugyanis arra vonatkozóan, hogy a legio II adiutrixet távolléte alatt helyettesítették volna. Sőt, a kvád király és társainak m Dio 79, 7, 3; Herod. 5, 5, 3: HA Hel. 5, 1. I-d. még HALFMANN 1986, 231. 7 0 A legio 1 és II adiutrix katonáinak Byzantionban és Perinthosban talált síremlékeit nemcsak a legio 214/15 évi. hanem a 218/219 évi thrákiai teleléséhez is köthetjük. 7 1 SPEIDEL 1985b, 89-96. - MIRKOVIC 1962, 322; LŐRINCZ 1990, 322 Anm. 32. 7 3 Lel. a legio II'Flavia egy centuriójának Severus-kori kétnyelvű sírfeliratát Brigetióból (RIL 637 = CIGP 74). Értelmezéséhez: Fríz 1962,46, 106; MÓCSY 1962,600; KOVÁCS 2007, 161-162. 7 1 DOMASZEWSKI 19672. 44-45; CLAUSS 1999, 37; A legio III Cyreneica egyik centuriájának custos amorumát említi Kr. u. 90-ben: P. Gen. Lat. I. verso, IV; az armorum costodes feladatköréhez Id.: SPEIDEL 1992, 131-134. 7 5 SPEIDEL 1992, 132.
