Folia archeologica 53.
Zsolt Mráv: Adversus Parthos. Új adatok a pannóniai légiók és segédcsapatok Septimius Severus és Caracalla parthus hadjárataiban való részvételéhez
F OLIA ARC IIAEOLOÍ.IGA I.III. 2007. HI DAI'EST ADVERSUS PARTHOS Új adatok a pannóniai légiók és segédcsapatok Septimius Severus és Caracalla parthus hadjárataiban való részvételéhez MRÁV Zsolt A Severusok alatt a két Pannónia provincia hadserege a birodalom elit haderejének részét alkotta, amelyre nemcsak a császári testőrségbe szolgáló nagy számú pannóniai katona utal, hanem a pannóniai légiók és segédcsapatok állandó és kiemelt részvétele a kor polgárháborúiban és hadjárataiban. A legkeményebb és leghosszabban elhúzódó külső hadjáratok ebben az időszakban a keleti nagy elleniéi, a parthusok ellen zajlottak. Az expeditiós haderőben az elit pannóniai egységek is nagy számban képviseltették magukat. A birodalom keleti hadszínterein való jelenlétüknek legjellemzőbb forrásai azok a Pannoniából, Thrákiából és a Keletről előkerült sírfeliratok, amelyeket Septimius Severus és Caracalla parthusok ellen vezetett hadjáratai során elpusztult pannóniai katonáknak állítottak. Ezek számát gyarapítja a következő, eddig félreértelmezett pannóniai sírfelirat is. I. DECIDERENT IN EXPED(LTIONE) [PA]RT(H)[I]CA A székesfehérv ári királyi bazilika ásatása során, a püspöki palota DNy-i sarkánál talált egyik támpillér alapfalából 1936-ban egy római feliratos mészkő sírsztélé töredéke is előkerült 1 (1-3. ábra), amelyet a bazilika építéséhez hurcolhattak el legvalószínűbben Aquincumból 2 (m.: 60 cm; s/.: 97 cm; v.; 22 cm; Szt. István Királv Múzeum, Székesfehérvár Inv. Nr. 1 1250, ma 1 aeon, a lapidái iumban kiállítva). A sírfeliratot a legio 11 adiutrix két ugyanabban a hadjáratban elesett katonájának, Aelius Flavianusnak és Iustianusnak állították (AE 1941. 10 = RIU 1502)"' (4. ábra), akik életkoruk alapján testvérek lehettek. A sírfeliratot állító Cornel(—) nomennel rendelkező személy bizonyosan nem az apjukkal vagy egv további testvérükkel, hanem legvalószínűbben az anyjukkal, egyikük féleségével vagy esetleg valamelvik bajtársukkal azonosítható. A felirat történeti jelentőségét az expeditio konkrét megnevezése adja. A feliratos mező azonban éppen a hadjárat melléknévi megjelölését tartalmazó 10. sornál törött el, így abból alig néhány betű töredéke őrződött meg. A szó első betűi teljesen hiányoznak, csak a második vagy harmadik betű tetejének ívesen futó vonala, majd azt követően egy T, egy С vagy G és egy A betű ismerhető fel (4. ábra). A T és а С betű között egy magánhangzót is feltételeznünk kell. amely 1 A kőemlék lelőhelyéről: [OACIHM-MAROSI 1937, 9-10 és Alföldi András Dormutil Árpádot idézve: ALFÖLDI 1939, 101. A feliratot elsőként Polgár Iván közölte a Fejérmegyei Napló 1936. október 7-iki számában, p. I ahol pontosan leírja a kőemlék lelőhelyét is „a püspöki palota DNy-i sarkánál, az első ablak Ny-i széle alatt, a palota falától D-re 130 cm-re, az aszfaltos járda alatt 105 cm-re". Ili köszönöm Biczó Piroskának a lelőhely meghatározásához nyújtott szíves segítségét. LORINI Z 2000, 167. A székesfehérvári kövek nagy részének aquincumi származásához ld.: ALFÖLDI 1939, 101-103: Tóni 1989, 43-44; ALFÖLDY 1997/239-240. Másként: Fnz 1960. 112-115; legutóbb: En z in RIU 6. 211-213 és még Fríz 2005, 99-102. • ALFÖLDI 1939, 101-102; Fnz 1967-1968. 211-212 Nr. 51; RF.I I ER 2005, 262 Ni. 28.
