Folia archeologica 52.

Mészáros Orsolya: Egy 15. századi toszkán üvegműhely

FOI.IA ARCHAF.OI.OGICA I.II. 2005-2006. BI ПАП-SI EGY 15. SZÁZADI TOSZKÁN ÜVEGMŰHELY* MÉSZÁROS Orsolya Guasparre di Simone Parigini firenzei mester 15. század végén keletkezett munkája egy üvegműhely tervezetét és működését mutatja be. A középkorból és koraújkorból több üvegkészítési technikai leírás maradt ránk, Simone Parigini munkája azonban nem ezek közé tartozik. Nem az üvegkészítés mesterségbeli tudását és technikáját ismerteti, hanem egy műhely felépítését, a mesterek eszközeit, az általuk felhasznált anyagokat, bekerülési költségüket. A forrás egyedülálló, eredetisége és valósághű ábrázolása miatt jól használható régészetileg feltárt üveghuták részleteinek értelmezésére és rekonstruálására, ahogy erre több huta ásatás esetében találunk példát Nyugat-Európában. A forrás magyar kiadásának ötletét a nemrégiben felfedezett visegrádi üvegműhely adta.

1 A jó állapotban megmaradt műhely legfontosabb kérdése a kemencék szerepének tisztázása, a műhely belső elrendezése és működése, elméleti rekonstrukciója. A 15. század végi visegrádi műhely egykorú a toszkán mester munkájával, s ha régió- vagy típusbeli különbségek miatt a leírás nem is illeszthető pontosan a magyarországi műhelyre, számos ponton adhat magyarázatot a régészeti maradványokra. Az alábbi munka célja a forrás közlése, fordítása és értelmezése - régészeti hangsúllyal. A firenzei levéltárban őrzött olasz nyelvű szöveget Olaszországban már többször kiadták, de ezek között eltérések vannak, sőt a modern központozásból adódóan értelmezési különbségek is felfedezhetők.-A szöveg fordítása mellett szükségét éreztük az eredeti szöveg újraközlésének a pontos szóhasználat és az üveggel kapcsolatos szakkifejezések miatt. A közlés csak az eredeti levéltári forrásra támaszkodik.

:

i Előfordul, hogy bizonyos esetekben (kemencéknél, egyes üvegtárgyaknál, eszközöknél) az olasz kifejezéseknek nincs pontos magyar megfelelője, ilyenkor a/ eredeti olasz, kifejezést hagytuk meg. A szövegben a toszkán dialektus nyomai is felfedezhetők, emellett a 15. századi nyelvezet és a még nem rögzült íráskép nehezíti a megértést. A szövegben csak akkor követtük a mai helyesírási szabályokat, ha a szöveg anélkül érthetetlen lenne.

4 * Л cikk firenzei ösztöndíjas tanulmányút eredményeként született, a Magyar Ösztöndíj Bizottság támogatásával. Köszönettel tartozom Marja Menderának (Université di Siena, Dipartimento di Archeologia e Storia delle Arii), aki egyes kifejezések pontosításánál, illetve a ma már nem élő szav ak megértésénél látott el szíves tanácsaival, s általam nem ismert szakirodalomra hívta fel a figyelmemet. 1 Visegrád, Rév u. 5. sz. A 2004-2005-ben folytatott ásatási Szőke Mátyás és e sorok írója végezte, Bozóki Lajos és Búzás Gergely közreműködésével. MÉSZÁROS, 2005., MÉSZÁROS, megj. alatt. SI'AI.LANZANI 1982, 594-602; HKIKAMP 1986, 351-354; STIAFFINI 1999, 147-152. Stiallini teljes mértékben a Spallanzani-léle kiadást kövei i. I leikamp kiadása némileg eltér Spallanzani-Stiaflinitől. Heikamp az iratot a 17. század elejére helyezi, de a kutatás kimutatta, liogv keltezése nem helyes. HFIKAMP 1986, 133, 271. 1 Archivio di Stato, Firenze. Miscellanea Medicea. Vol. 27. I'. III. Fol. 1001r-1005v. 1 Előfordul, hogy diftongusok egyes betűi még hiányoznak a szóból, melyek nélkül megváltozhat a szó értelme. Ilyen esetekben szögletes zárójelben tüntettük fel - mai helyesírásnak megfelelően - a hiányzó betűkel (például r/i]oi, asrfijulta, ht/o/go). Gvakran előfordul továbbá, bog) az elöljárók összeolvadnak az azt követe") szóval (pl. affare=a fare, allavorare = a lavorare, ella=e la), emellett azonban a mai helvcsírásnak megfelelő formában is szerepelnek ugyanezek. Mindegyikei következelesen a mai helyesírásnak megfelelő formában tartoltuk meg. Más szavak esetében, ahol a szó írásképe még szintén nem rögzült, azonban a megértést nem csorbítja, eredeti formájában hagytuk (pl. vechio).