Folia archeologica 52.

Búzás Gergely - Gróf Péter - Gróh Dániel - Kováts István: Középkori településmaradványok, 18. századi plébániatemplom és temetőrészlet a visegrádi Rév utcából

272 BuzÁs GERGEI.V - GRÓF PÉTF.R - GRÓH DÁNIEL - KOVÁ I S ISTVÁN Ekkor az egykori déli kapuból kialakított falifülkét leszűkítették, és ablakot vágtak bele. Feltehetően már ebben a későbbi periódusban falazták be a templomablakokat is. Helyettük öttengelyes keleti, valamint egytengelyes északi és déli homlokzatot alakítottak ki. Az épület terét fafödémmel osztották meg. E fafödémet a 20. században egy betonfödém beépítésével pusztították el. Szintén a 20. században, Bárdon Alfréd tervei szerint készült el az iskola nyugati homlokzatához csatolt bővítmény, amellyel lebontották az egykori sekrestye épületét és a kibontották a nyugati homlokzati fal középső részét is. A 20. századi átalakítások során falazták be a déli homlokzat földszinti ablakát, amelyet aztán az 1999-es renováláskor újra kinyitottak. 6. VISEGRÁD 18. SZÁZADI TEMETŐJE Az iskola jelenlegi udvarának nagy részén a 18. századi templomhoz tartozó temető terül el. A barokk kori falu, majd mezőváros első templomára és temetőjére vonatkozó történeti adatok

3

7 és korabeli térképes források,

3

8 egyaránt azt valószínűsítik, hogy a sírok zöme a „régi iskola" épületétől keletre és délre (a mai Rév utca és templom) felé húzódik, északra (a tornaterem) felé nem. Ugyanezt támasztják alá az ásatási megfigyelések is: 18. századi temetkezések korábban elsősorban az iskolaépület előtti úttest és járdaszakasz alatt, atté)l északra, valamint az iskolaudvaron kerültek elő, szinte mindenhol a középkori objektumokba, illetve rétegekbe beásva átlagosan 0,9-2 méter mélyről.

3

9 A 2005. évi ásatás során a fentebb röviden ismertetett épületmaradványon kívül a temető kisebb részletét is feltártuk. A feltárt 33 sírból

4

0 nehéz következtetni a temető egészére, rétegződésére, használatának pontos korára egyaránt. Nehezítette a munkát, hogy ásatási területünket korábbi építkezések során, illetve közművek (vízóraakna, vezetékek) fektetésével igen nagymértékben megbolygatták. A feltárás teljes területén átlagosan 1,40 m mélységben kő- és téglatörmelékes, meszes-habarcsszemcsés, néhol sóderes, kősifrás betöltődést, ebben pedig nagy mennyiségű összeforgatott emberi csontmaradványt, koporsószegeket és vasalásokat találtunk. Ebben a szintben „in situ" sír nem került elő, azokat a közművekkel, illetve ásatási területünk déli oldalán a 20. században ásott két nagy meszesgödörrel semmisítették meg. Az „in situ" vagy részlegesen bolygatott temetkezések a középkori épület falsarka környékén, illetve attól északra, részben a már említett égett, paticsos szintbe ásva kerültek elő. A sírok egy részét közvetlenül a középkori kőfalra ásták rá (5, 6, 7. sírok). Rátemetkezéssel egy esetben találkoztunk (30. sír) amikor a téglalap alakú sírgödörben fekvő felnőtt váza fölött - azt nem bolygatva - egy csecsemő vagy újszülött külön koporsóba temetett maradványai kerültek elő. A temető sírjai nyugat-keleti vagy kelet-nyugati tájolásúak, ettől eltérő (délészaki) tájolással két - egymás mellett fekvő - sír esetében (31. és 25. sírok) találkoztunk. Ezek közül a 25. sír éremmel (I. Lipót 1698-as verésű duariusa

4

1) keltezett; ennek alapján a temetőrészlet egyik legkorábbi sírjának tekinthető. « MAGYAR 1998, 151. 3

8 Ezek közül a temető vonatkozásában Banhöltzel 1777-es térképe a legfontosabb, amely egyben Visegrád és Nagymaros 1771-1777 közötti részletes ábrázolása is. (Ol.. SI2. Div. X. No. 92.) Л térképért Mészáros Orsolyának tartozunk köszönettel. l.d. még: HRKNKO 1985. 3

0 Az idősebb visegrádiak elmondása szerint az iskola környékén minden földmunka alkalmával kerültek elő emberi csontok. 11

1 Az emberi maradványok antropológiai feldolgozását Merczi Mónika (Balassi Bálint Múzeum, Esztergom) végzi, eredményei külön publikációban jelennek meg. ч UNGER 1974, 1104. (LXXIV. tábla).