Folia archeologica 52.
T. Dobosi Viola: Gravetti lelőhelyek Pilismarót környékén
GRAVF/1 и ; ! i с inn м к PILISMARÓI KÖRNYÉKÉN 25 OROGRÁFIA All. sz. Budapest—Esztergom főút dömös-hideglelőskereszti kőbánya közötti szakasza egy olyan derékszögű háromszög átfogója, amelynek két befogója a Duna nyugat-keleti irányból délre forduló nagy kanyarja. A műút közelítően délkeletészaknyugati irányú. A háromszög által bezárt belső terület a folyó alluviális ártere, átlagosan 107-108 m tszf. magasságban. A műutat 50 méterrel az ártér (és a műút szintje) felett 157-160 méter tszf. magasságban késő jégkori löszdombok kísérik. A Dunazug-hegycsoport vulkáni képződményei (Szentendre-VisegrádEsztergomi-hegycsoport) hasonlóan más középhegységek hegylábaihoz, egy elegyenlítődési folyamat helyszínei voltak a pleisztocén periglaciális éghajlati körülmények okozta lepusztulás következtében. Ezek a felszínformáló erők, kapcsolódva a középső szakasz jellegű Duna teraszépítő tevékenységéhez, a Pilismaróttói északnyugatra egyöntetű teraszvonulatot hoztak létre. A teraszokat megbontó völgyek oldalában (pl. a pálréti toroknál) a fedőtalaj/löszrétegek alól előbukkan a többé-kevésbé összecementálódott kőzettörmelék, az andezit-breccsa. A községtől délkeletre, a Dömös-Pattantyús nevű kis sziklakúp is ilyen látványos maradvány. Közvetlen megtelepedésre alkalmatlan, ám környékén több pontról többen is gyűjtöttünk felszíni leleteket. A lelőhely hitelesítése 1981-ben nem volt eredményes. Az Oregek-dűlő lelőhely (a templom mögött) és a szórványleletek a teraszokkal-profilokkal együtt csaknem nyolc évtizede ismertek. Mégis a Dióson megkezdett ásatások és a többi lelőhely topográfiai rögzítése tették nyilvánvalóvá, hogy a Pilismaróttói északnyugatra a Hideglelős-keresztig, illetve délkeletre a dömösi kapuig húzódó teraszvonulat milyen ideális paleolit települési helyszín (/. ábra). A 160 ± 1-3 méter tszf. magasságú platót aktív patakvölgyek vagy aszók szabdalják fel. 1 2 Amennyiben ezek a völgyek vagy legalábbis a kezdemények, völgyfők, védett hajlatok már a paleolit telepek idején léteztek, akkor itt néhány négyzetkilométer nagyságú területen, mikroméretekben zajlódhatott le a „l'âge du renne" vadászközösségek létfenntartását biztosító eseménysor. Ezek a völgyek a hegyekből a Duna gázlóin át a Kisalföld lapályaira és vissza, időszakonként/évszakonként levonuló réncsordák útvonalába estek. Peremük ideális helyszíne a vadásztanyáknak. Ily módon rögzíthettük a hazánkban eddig egyedülálló jelenséget, hogy a paleolit telepek 4—500 méterre, halló- és látótávolságra sorakoznak a teraszperemeken. A két végpont (a Dömösi kapu és a hideglelős-kereszti kőbánya) között 8 ásatással hitelesített és még legalább ennyi felszíni szórványból ismert további telephelyet ismerünk vagy feltételezünk (2. ábra). A paleolit lelőhelyeket különböző módon érintette a felszín alakulása. A teraszperemeket érintő jelentősebb átalakulás/ lemosódás már a holocén megváltozott csapadékviszonyainak eredménye. Ahol ez a folyamat erőteljes volt, ott a kultúrréteg kiékelődik, sérül. Többnyire azonban csak az ásatás során észlelt, a jelenkori felszín és a kultúrréteg dőlésszöge közötti eltérés illusztrálja a folyamatot. Az általános áttekintés után sorra vesszük az egyes telepek sajátosságait. 1 2 Kzek folyamatosan hátráló és mélyülő szurdokok - angol nyelvű szakirodalomban „ravine"kiilönösen a kelet-európai löszvidékekre jellemző felszíni formák a nagy folyók kanyarulatában, szorosan összefüggnek a gravel ti entitás települési stratégiájával.
