Folia archeologica 52.

Vörös István: Ló az Árpád-kori Magyarországon

200 VÖRÖS ISTV ÁN állat. A szarvasmarha állomány fenntartásában, illetve növelésében nem tölthetett be szerepet. Önmagát nem reprodukálja. Minden új egyed alkalmazása újabb plusz állat beszerzésével, illetve vásárlásával volt csak biztosítható. Nem beszélve a fogyasztásra szánt, mind többször hizlalt ökrökről. így folyamatosan nagyszámú igavonó ökörre volt szükség, amelyeket csak a bikaborjakból tudtak előállítani. Kálmán király - ha pontos a fordítás - ezeket a bikákat engedte külföldi eladásra. Gazdasági szempontból értelmezhető a rendelkezés: ha „kész." igavonó ökör kerül eladásra: annak előállításához korábban igénybe kellett venni egy bikát, egy fogamzásképes tehenet, táplálni kellett mindkettőt, továbbá a megszületett bikaborjút, majd - legkevesebb 2 évig - az ökröt is. Ezek együttesen igencsak megemelhették az ökörtartás költségét, így az értékét is. Ha a bikát adták el, az ökör felnevelésének, „előállításának" a költsége a vevőt „terhelte". Az agrárium és a szállítás igen nagyszámú igavonó ökröt igényelt. Viszont a - nagyságrendekkel kevesebb számú - bikák eladásáért magasabb árat kérhettek? Magyarországon a mohácsi tragédia előtt királyi rendelet három alkalommal tiltotta meg a lókivitelt: II. Ulászló 1498-ban a III. Deer. 31.tc. 2.§, és a 32. tc.-ben (lovak, mének és kancák szerepelnek, Corp. Jur. 613.,); II. Lajos 1523. V. Decr. 58.tc. (mének, kancák kiviteli tilalma, Corp. Jur. 827.), és 1525. VI. Decr. 8.tc. „az érezpénznek a kiveszése.[...], és a következő hadjárat miatt" lovakat és egyéb állatokat, és azok bőrét kivinni tilos (Corp. Jur. 831.). 3.3. 13. SZÁZADI LÓ-VÁMTÉTELEK 1209. A varasdi vámon (Dráva part, Varasd vm.) a német földre kivitt ló után 2 dénár vámot (az ökör vám négyszeresét!) kellett fizetni (PLEIDELI. 1925. 6.). 1255. Buda-Vár - országos vásár-, heti piacvám: a ló eladójától és a vevőjétől 22 dénár (Gy. IV. 618.). Az 1255-ös győri vámtarifában a ló nem szerepel. 1265. Liptóvár (Liptó vm.) - IV. Béla új szabadság levele alapján - rendelkezik azzal a kiváltsággal, amely szerint a ménlovakat „equos" Németország és Csehország kivételével szabadon eladhatják (Gy.. IV. 75.). Továbbá a Turdossi vámon (Árva vm.) 1 málhás ló után 3 új, vagy 6 régi denart szedhetnek (Gy. I. 191.3. lábj.). 4. „NYUGATI ÉS KELETI LOVAK" A középkori Európában az. eltérő származású és fajtájú kicsi, alacsony, és a „szép nagy" (az archaeozoológiai adatok alapján valójában közepes testmagasságú) lovak alkalmazhatóságukban, így katonai felhasználásukban is alapvetően eltértek egymástól. 4.1. A nyugati egységes autochton lóállomány - azonos marmagasság mellett testalkatban és testfelépítésben is eltért, és eltér el az ún. keleti lovaktól. Legautentikusabb ábrázolásuk pl. a Bayeaux-i faliszőnyegen is megtalálhatók (11. sz., 186 ló található a textilián!). Jellemzői a magasan tűzött kis póni fej, a rövid izmolt erős vastag - a későbbi igáslovakra jellemző ún. disznó - nyak; a rövid, mély törzs, a hosszú, izmolt nagy far és a rövid vékony lábak. A marmagasságuk 128,0 és 140,0 cm között volt, azaz alacsony és közepes testmagasságúak voltak. A nyugati lovak testalkata eleve meghatározta katonai felhasználásukat. A nagyobb testtömegű, lassúbb „igás alkatú" lovak, mint hátas/nyerges hadilovak alkalmazása eleve predesztinálta a „nehéz lovasság" kialakulását, annak fegyverzeti és harcászati jellemzőivel együtt. A lovak irányítása és vezetése elsődlegesen a kantárzattal