Folia archeologica 52.

Vörös István: Ló az Árpád-kori Magyarországon

174 VÖRÖS ISTV ÁN 2. AZ ÁRPÁD-KORI LOVAK HIPPOLÓGIAI LEÍRÁSA Hogy a csengelei arab ménló csontvázleletének zoológiai, ló-, és kultúrtörténeti jelentőségét kiemelhessük, röviden át kell tekintenünk a középkori lovak eddig ismert magyarországi adatait. A lovak zoológiai jellemzőit a csontmaradványok vizsgálatából; a színükre, értékükre, alkalmazásukra, tartásukra, a ménesek nagyságára vonatkozó adatokat pedig korabeli oklevelek leírásaiból ismerhetjük meg. 2.1. ÁRPÁD-KORI LÓCSONTMARADVÁNYOK A régészeti ásatások állatcsont-maradványainak vizsgálatából megállapítható, hogy az Árpád-kori településeken a három gazdasági haszonállat (a szarvasmarha, a juh és a sertés) csontleletei után a leggyakoribb maradvány a lóé. Csontmaradványainak a száma 2562 db, a házi emlősállatok 10,8%-a (2000-es adat). A Iómaradványok területi megoszlása érdekesen alakul: a legtöbb lócsont a Közép-Tisza vidékén (35,5%) és Dél-Magyarországon (29,0%) található. Az Árpádkori Magyarország többi területén a lovak előfordulása 10,0%, vagy ennél is alacsonyabb. A 13. századra is keltezhető települések közül a legtöbb lócsontmaradvány Szabolcs-Kisfalud (117 db), Tiszalök (261 db), Sarud (156 db), Kardoskút (209 db) és Csongrád-Felgyő (1187 db) településeken volt található (VÖRÖS 2000a. 79, 2. táblázat). Mit mutatnak az Árpád-kori állatállományra vonatkozó írott források, és a régészeti ásatások adatai? 33 prédiumon tartott állatállomány 37 településen előkerült állatmaradványok összetétele (SZABÓ 1976.73.) gyakorisága (VÖRÖS 2000a.77.) Állat Egyed " % Állat Csont (db) Juli 5605 69,2 Szarvasmarha 10587 48,2 Sertés 1220 15,0 Juh 4460 20,2 Ló 673 8,3 Sertés 4375 20,0 Szarvasmarha 610 7,5 Ló 2562 11,6 Összesen: 8108 100,0 Összesen: 21984 100,0 6. táblázat. Árpádkori állatállomány és állalcsont-maradványok A juh, sertés és a ló gyakorisági sorrendje mindkét adatsorban azonos. Alapvető eltérés a szarvasmarha gyakoriságában található. Míg a prédiumokon tartott állatok közül a szarvasmarhák egyedszáma a legkevesebb (7,5 %), addig az ásatások csontanyagában a maradványaik darabszáma az. első helyen (48.2 %) van. A prédiumokon tartott állatállomány ca. kétharmada juh, a hatoda (!) a sertés, és tizedénél is kevesebb a ló és a szarvasmarha. A szarvasmarhák elsődlegesen munkaállatok: a 33 prédium 610 db-os szaivasmarha állományában 560 ökör, és csak 50 a tehén. A prédiumokon tartott lovak átlagos száma ca. 20 egyed. Az Árpád-kori állatállomány százalékos összetételét tovább árnyalja az. a gyakorlat, amely szerint a lovak többsége a fegyveres szabadok egy részének, a lovasoknak (eques-ek), illetve a lóval és lovas szekerekkel (qui serviunt cum egnis et curribus) szolgálók tulajdonában volt (GYÖRFFY 1977, 492-, KRISTÓ 1996, 29, 37.). A településeken elfogyasztott állatok csontanyagának közel a féle szarvasmarha, ötöde-ötöde a juh és a