Folia archeologica 52.

Vörös István: Ló az Árpád-kori Magyarországon

170 VÖRÖS Is I VAN 4., a keresztcsont (sacrum) jobb oldala, oldaltömege, a sacrum I. ala ventrális felülete torzult. A hátaslovak esetében az ágyékcsigolyák keresztcsont összenövése (blokkolása) a ló fordulásakor hátrányos lehet (KOVÁCSY-MONOSIORI 1892, 95.). Intermetacarpalis csontkinövések (exostoses intermetacarpals) Mindkét oldali mellső lábközépcsont (mc3) és a kapocscsontok (mc2-4) összenőttek, a belső kapocscsont (mc2) előrehaladottabb, a külső kapocscsont (mc4) kezdődő csontosodással. A lábközép-csontok belső széle felső harmadában a mc3 és a mc2 között egy-egy széles (48-50 mm) csonthíd fejlődött ki. Csontfelrakódás - exostosis A bal oldali felső (superior) lateralis egyenlítőcsont (sesamoideum) felülete csontfelrakódás következtében megnagyobbodott. 1.4. A CSENGELEI LÓ FAJTAJELLEGE A csengelei ló fajtajellegének meghatározása érdekében csontvázméreteit érdemes összehasonlítani a rendelkezésre álló három (2 angol és 1 arab) 19. századi telivér ló hasonló méreteivel (5. táblázat). A lócsontvázak 19. században felvett méreteinek megbízhatóságát jól mutatja a 13 éves Kincsem csontvázának újramérése is. Matolcsi János mérése szerint a hosszúcsontok méretei - a femur és a tibia kivételével - a korábbiakénál csak kismértékben mutatkoztak eltérőnek (MATOLCSI 1970, 4, 1 1-13, 18-20. táblázat). A két angol telivér hatalmas testméretű állat. A 13. századi csengelei mén ló csont és csontváz méretei egyértelműen a 12 éves arab kanca méreteivel mutatnak hasonlóságot, illetve azonosságot. A csontvázak méreteiben - a nembeli különbségek ellenére - tapasztalt egyezés két megállapításra ad lehetőséget: 1, a csengelei mén a középkor legjobb muszlim lovai közé tartozott, 2., a Közel-Keleten, különösen Arábia különböző vidékekről származó lófajták keverékéből már a középkorban egy olyan alaptípus jött létre, amelynek testfelépítése és testalkata az évszázadok alatt változatlan maradt. Az. újkori, arab néven ismert ló fajtacsoport tudatos tenyészkiválasztás eredményeként jött létre. A kicsi, széles, egyenes vagy homorú profilvonalú fej „szubjektív akarat "egyéni szimpátia; a rövid törzs (a marmagasság 98%-a), a hosszú alkar (rad.) és a rövid mellső „lábszár" (mc) tudatos tenyésztés eredménye. A futó lovak hosszú alkar (rad) és rövid lábközép (mc) csontjai a mellső lábak gyorsabb előrevitelét, biztonságosabb alátámasztását teszik lehetővé. A csengelei kun ló tehát anatómiai jellege és testméretei alapján az arab lovak nagy fajtacsoportjához tartozik. Ezt igazolják a ló genetikai vizsgálatának eredményei is [lásd Priskin Katalin biológus egyetemi hallgatónő (2005., MTA. Szegedi Biológiai Központ) cikkét ugyanezen kötetben]. A lovas és anatómiai szakirodalom egy részében (pl. KOVÁCS 1958, 43.) toposzként szerepel, hogy az arab lovaknak - „olykor, néha" — eggyel kevesebb, azaz csak 5 db ágyékcsigolyája van. A csengelei ló esetében az ágyékcsigolyák száma 6, de a keresztcsont eggyel kevesebb, azaz 4 db. A rövidebb ágyéki régióval a ló jobb teherbíró és hordozóképes. Az évszázadok tudatos tenyészkiválasztása következtében a lovak általános testnagysága folyamatosan növekedet, a gyorsaságot elősegítő és biztosító végtagcsont-arányok pedig megváltoztak. A lovak testalkatának és testfelépítésének meghatározója, és alakítója a középkorban még elsődlegesen a származási helyek természetes környezete (domborzat, talaj, növényzet, éghajlat stb.) az. ún. röghatás volt. A ló szervezetének megváltozása természetes úton annak új környezetbe kerülésével, illetve tudatos tenyészkiválasztással volt elérhető.