Folia archeologica 52.

Vörös István: Ló az Árpád-kori Magyarországon

FOI.IA ARCHAEOI.OGICA LII. 2005-2006. BUDAPEST LÓ AZ ÁRPÁD-KORI MAGYARORSZÁGON VÖRÖS István Az Árpád-kori oklevelek a korabeli település- és természetföldrajzi, növényzet és agrártörténeti adatok kimeríthetetlen tárházai. A birtokok, birtokhatárok leírásában szereplő igen gazdag, nagyszámú növényfajhoz, sokrétű növényzethez képest az állatokra vonatkozó írásos adat nagyságrendekkel kevesebb. A gazdasági haszonállatok közül az oklevelekben legtöbbször a marha/ökör fordul elő. A birtokösszeírásokban a szarvasmarhán kívül a juh, sertés, tyúk és a lúd, ritkán a kecske is szerepel. Ugyancsak ritka az egyes állatok eltérő nemű egyedeinek, illetve az életkorának a megnevezése. A második leggyakrabban említett háziállat a ló. Általános megnevezése Jó - equus", de gyakran a mént (equos, emissarius), a kancát (equas) és a csikókat (poledro, pullus) is megkülönböztették. A honfoglaló magyarok lovainak mind teljesebb körű megismerése után (Ld. VÖRÖS 2000b. a korábbi irodalommal) az Árpád-kori lovak tanulmányozása is szükségessé vált. Az Árpád-kori lovak mind az archaeozoológiai, mind az okleveles adatok alapján viszonylag jól jellemezhetők. Az osteológiai anyag segítségével a lovak testmérete és alkata, az okleveles adatokból* a lovak külleme, a lóállomány összetétele és nagysága ismerhető meg. Az. Árpád-kori lovakról, vagy a lótartásról szóló kevés számú munkában (pl. VÁC/.v 1958, 307-316; GAÁL 1966, 87-90; KRISTÓ 1996, 28-41.) a viszonylag sok okleveles adatból csak igen keveset használtak fel, és ez is általában ugyanazon adatokra való hivatkozást jelent. Jelen tanulmány a 13. századi csengelei kun vitéz lovának osteológiai leírására, az Árpád-kori lovak vizsgálatára, illetve Györffy György négykötetes „Történeti földrajzának" (Gy. I—IV.) hippológia-történeti adataira épül, és egy folyamatosan kiegészítendő alapadat-gyűjteménynek tekinthető. I.A CSENGELEI KUN HARCOS LOVA Csengele-Bogárhát (M5-ös Autópálya, 14. A Lh. - Alsó Csengele) Árpád-kori kun falu területén végzett feltárásra Horváth Ferenc (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) vezetésével 1998-2000-ben került sor. A falu temploma körül hármas körárok húzódott. A feltöltött középső (25.sz.) körárok egy szakaszán 1998 májusában az árok belső oldalába ásott nagyméretű gödör (40. sz., ca. 3x4 m.) foltja került elő. A gödör alatt egy lóval eltemetett harcos kettős sírja (40/56-57. sz.) volt. Az ellipszis alakú kettős sírt középen alacsony (ca. 50 cm magas), széles (60-70 cm) kőfal választotta ketté: a sírgödör Ny-i felében (40/57.sz.) az ember csontváza EEK-l)DNy-i irányban a hátán, kinyújtott testhelyzetben; a kibővített K-i felében (40/56.sz.) a ló csontváza - az emberrel ellentétesen - DDNy-EEK-i tájolásban a jobb oldalán feküdt (HORVÁTH 2001, 101.). Először a sír K-i lovas része került feltárásra. A sír Ny-i oldalán (40/57.sz.) egy 30-35 éves, 173 cm magas, turanid típusú férfi csontváza feküdt (MARCSIK 2001, 326-). Az emberi koponya mellett jobb* Egy-egy oklevél rés/let fordításáért Körösi Andreának, Szabó Ádámnak, Tóth Annának és Wolf Máriának tartozom köszönettel.