Folia archeologica 52.

Tóth Endre: III. Béla vagy Kálmán? A székesfehérvári királysír azonosításáról

146 TÓTH ENDR

F. Chatillon Rajnáid leánya, az Annának átnevezett Ágnes nyugodott a sírban. Önmagában az azonosítás régisége nem lenne elegendő az eredmény tagadására akkor, ha az biztos adatokra vagy megalapozott érvelésre támaszkodna. A királyi pár sírjánál azonban ez hiányzik, és ezért a revízió elengedhetetlen. A halott személyének meghatározásánál a viseleti tárgyakból és a mellékletekből kell kiindulni, nem pedig a régi azonosításból. Kovács Éva a meghatározott személy, III. Béla alapján foglalkozott a leletekkel, amelyeket csak mint felségjelvényeket vizsgált.

4

0 A sír biztos azonosítása nem nélkülözhető, mert egy sor következtetésnek a kiindulópontja. A király ujján lévő gyűrű hármas befoglalása hasonló a Szentkorona görög részének kőfoglalataihoz: a szóbajött lehetséges összefüggése csak akkor tárgyalható, ha a sír azonosítása kétségtelen. A vörösmárvány

4

1 hazai felhasználásának kezdete is a székesfehérvári sír azonosításának a függvénye. A jellegzetes dél-itáliai rekeszzománc-díszítés keltezésének „biztos pontja" szintén a székesfehérvári sír keltezése. Végül az azonosítás a kalocsai érsek-sír keltezéséhez éppúgy fontos, mint a székesfehérvári bazilika építéstörténetéhez. A királyi pár - pontosabban a férfi váz - meghatározását Pauer János kanonok végezte el a 19. század közepén;

4

2 érvelését Erdy János

4

3 és Henszlmann Imre

4

4 is átvette. Pauer valóban tiszteletre és figyelemre méltó munkát végzett akkor, amikor jó érzékkel és megfigyelésekkel következtetett a sír tulajdonosaira. Meghatározása akkor állandósult, amikor a királyi pár - mint Ferenc József király ősei - végső nyugvóhelyet találtak a Mátyás-templomban. Mivel Pauer mindkét sír felnyitásánál szemtanú volt, és közzétett szövege nehezen hozzáférhető, a leírását újra közlöm:

4

5 (/. ábra) „...az artézi kut javíttatván, ásás közben a' munkások töredék oszlopokra, és nagy kőtáblákra akadtak. [...] végre egy-egy márvány koporsóra akadtak, melly 1848. december 5.-kén reggeli órákban felnyittatván, abban egy királynénak tetemei találtattak; fején korona vala, ujján pedig arany gyürü. [...] Az ásatás pedig mindaddig felfüggesztetett, míg a' nemzeti museum részéről e' végre kiküldött szakértő tudós férfiak a' hely szinén meg nem jelentek. Az ásatás ekkor ismét folytattatott, s' éppen az előbbi koporsó mellett létező szinte márvány koporsóról a' diiledék föld, és gotli izlésü omladék-kövek elhányattatván, a' koporsó december 12-kén, reggel 8 órakor felnyittatott [...] A' fejnek egykori ékessége a' királyi korona, most is a' koponyán vala, de a' homlokról már a fogakig leereszkedett. Áz összedűlt melycsontok fölött csillag alakú valamelly rend vagy amulett vala, de az ezt tartó ujnyi vastagságú selyem-zsinór már egészen elhamvadt, [obb kezében volt az ország almája, kereszttel s' feszülettel, bal kezében pedig a' királyi pálcza; de a' hatalomnak ezen jelei már a' koporsó fenekén a' csontok között hevertek, minthogy minden idegek a' kéznél is minden részei egymástól elszakadoztak. Bal oldalán, majd nem egészen a' vállaknál, feküdt a' hüvely nélküli egyenes rövid kard, melly hihetőleg a' testnek sirbabocsátása alkalmával csúszott a vállakig föl. Ezt a' rozsda már egészen ellepte. Lábain nagy sarkantyúk voltak, 's mint hogy a' bakancs vagy czizma egészen elporhadott, a' két lábszár csontjai a' sarkantyúk közt fönmaradának. Ezt is, valamint a' többi ékszereket, amelyek ezüstből levén, meg voltak aranyozva, fényétől az idő megfosztotta. [...] Továbbá jobb kezén karperec/. •<> KOVÁCS 1969. 1

1 Л vörösmárvány használatának kezdeteihez részletesen: LÓVKI 1992, LÓVÉI 2002, 53, további irodalommal. « PAUER 1849. 4:

1 Érdy jelentését lásd: KUBINYI - VACKOT 1853, 42-48. « HENSZLMANN 1864, 205-216. « PAUER 1849, 2-4.