Folia archeologica 52.

Mráv Zsolt - Szabó Ádám: Légiós katona elbocsátásával kapcsolatos rescriptum töredéke Kr.u. 240-ből

132 MR

ÀV ZSO

I ! - SZABÓ ÁDÁM A hadrianusi rendszer a Kr.u. 4. századig fennmaradt.

11

5 A megállapítható jellemzők alapján a tanúk honfitársai és bajtársai voltak a 240-ben elbocsátott thrák katonának M(arcus) Aurel(ius) Aulusafn us] n а к. A korból a legjobban ismert katonai elbocsátóokmány típus a praetorianus diploma, amelyet rendszeresen juttattak a leszerelő praetorianusoknak. Bár semmiképpen sem képeznek pontos analógiát az itt tárgyalt okmányhoz, a korabeli Róma városi megfelelő okmányiroda működésére és szerkesztési irányelveire azonban rámutatnak. A korszakban kiadott praetorianus diplomákon a teljes szöveg végén szerepelnek a tanúk. így például egy 248. január 7-én kiadott praetorianus diplomán a tabella II-n hét személy szerepel genitivusban álló tria nominával. A tanúnevek előtt a korábbról is ismert formula (II / v. 20-23.): descript. et recognit. ex tabui. aer. que fix. est I Rom. in muro pos. tempi, üivi Aug. ad Miner \vam.

u

(> Hasonlóképpen egy, feljebb már említett Kr.u. 247. január 7-re keltezett praetorianus okmányon, ahol a tabella II. extrinsecus egészét elfoglalja a 7 tanú neve, míg a záróformula a lemez másik oldalán a szöveg végén kapott helyet. Utóbbin két oszlopot formáltak a tanúk neveiből a teljes oldalon. Az első oszlopban a praenomen egy betűvel rövidítve és a gentilicium genitivusban, mellettük jobbról az okmányt átfúró két lyuk majd a cognomene

к genitivusban. A két oszlop között egy oszlopnyi távolság. A gentiliciumok után interpunctio, hasonlóképpen a cognomene

к után is, azonban csak az 1, 3, 4, 7 neveknél.

11

7 A Kr.u. 192-237 között kiadott okmányok tanúlistáinak mindegyike hét nevet tartalmaz. A nevek mindig három tagúak és genitivusban állnak.

118 Sajnos mindezek alapján nem állapítható meg, hogy M(arcus) Aurelius Aulusanus elbocsátó okmányának volt-e olyan másolati példánya amelyet Rómában is kifüggesztettek, és az sem, hogy a szövegben — a praetorianus diplomákon is alkalmazott, és korábban is szokásos záróformulával - hivatkoztak-e erre. Annak ellenére, hog}' az itt bemutatott okmányon a tanúnevek nominativusban állnak, az okmány szerkesztési rendszere nemcsak a Kr.u. 1. századi gyakorlattal mutat rokonságot, hanem a Róma városi csapatoknál még a korban alkalmazott rendszernek is megfelel. Azaz a M. Aurelius Aulusanus számára kibocsátott rescriptum másolatának hitelességét igazoló tanulista, a korban egyetlen rendszeresen működő hasonló okmányokat kibocsátó hivatal írnokgyakorlatával mutat rokonságot. Megállapítást nyert az is, hogy a tanúk M. Aurelius Aulusanus szűkebb hazájából származó veteranusok voltak. A veteránok közül általában sokan telepedtek le a szolgálati helyük közelében,

11

9 és ez igaz a Caracalla által besorozott thrák újoncokra is, akik közül a leszerelésüket követően nem mindenki ment haza szülőföldjére.

10 Eg)' részük egykori szolgálati helyük közelében maradt, és ott telepedett le, vagyis nem állítható, hogy a leszerelés utáni hazatérés általános gyakorlat lett volna. A leszerelt katonák egy része azonban valóban hazatérhetett. Tanúk által hitelesített hivatalos és szállítható, kevésbbé sérülékeny, egyszóval fémből készült „obsitlevélre" olyan katonának lehetett szüksége aki hazatért a szolgálati helyétől távol fekvő hazájába, hasonlóképpen a Syria Palaestinaban állomásozó legio X Fretensis 22 egyiptomi származású katonájához. Utóbbiak éppen hazatérési szándékukkal indokolták a legion veteranusoknak egyébként nem járó instrumentum I'"' MORRIS-ROXAN 1977, 300 és 326-328; vö. még BIRLEY 1961, 133 skk. "6 AÉ 2002, 1756 (= P. WEIß, Chiron 32, 2002, 517-523) = RMD V, 913-914, nr. 474. 11

7 RMD V, p. 912, nr. 473; Az említettekhez hasonló szerkezetűek a korszak azon praetorianus diplomái is, amelyek 212 után kerültek kiadásra, ld. még RMD V, 888-91

1, nr. 455-472. n» RMD V, p. 925. ii« Ld. összefoglalóan MANN 1983 és MANN 2000. 156. 12" Vö. ALFÖLDY 1967, 26-33.