Folia archeologica 52.

Mráv Zsolt - Szabó Ádám: Légiós katona elbocsátásával kapcsolatos rescriptum töredéke Kr.u. 240-ből

1 К) MRAV ZSOII - SZABÓ ADÁM $ [-1 f-J+ES + + M+OR/—J DYDF.Io V ° [—] 'IHARSA о V fo —] AVLVPOR ° V

[о—] Í-JS Í-J A neveket tartalmazó két oszlop mértani középvonalában egymás mellett két szabályos kör alakú lyuk töri át a lemez felületét, amelyeket az eredetileg legalább két bronzlemezből álló dokumentum összetartása végett alakítottak ki. Ezeken a lyukakon vezették át ugyanis azt a két összefont és pecsétviaszon átvezetett fémdrótot, amelyekkel a dokumentumot lezárták. A dupla lvukat a már elkészült és egymáshoz illesztett két lemezt együttesen átütve hozták létre. A lvukak két oldalán, egymástól mintegy 2 cm távolságra a bronzlemez felületét hosszában, átlagosan fél cm szélességben bekarcolt párhuzamos vonalakkal érdessé tették. Ezen a durva felületen mindkét sávban forrasz nyomai ismerhetők fel. A slavonski brod-i katonai diploma (AE 1997, 1273) analógiája alapján ide azt a két bronz sínt forrasztották fel, amelyek közé a pecsétek bronz védőtokját csúsztatták.

2 Ennek nem kellett feltétlenül a bronzlemez függőleges középtengelyéhez igazodnia, hanem - az egyik verespataki viasztáblához hasonlóan (Rl) 591 = CIL III, p. 939)

:! - egy irányba elcsúszhatott. Az egyedi fogalmazásit, bronzba vésett dokumentumot bizonyosan egy légionárius hadseregből való elbocsátása alkalmából állították ki. Erre utal az egykori katona szövegben olvasható neve és origoya, a legio XXII Primigenia és az elbocsátást végrehajtó helytartó megnevezése, valamint a milfes] és a missus szavak együttes szereplése. A dokumentum típusának meghatározásában elsősorban a legios katonák wzráí'ojával kapcsolatban született okmányokra támaszkodhatunk, amelyekből eddig mindössze négy vált ismertté. Ezek azonban típusukat és természetüket tekintve is különböznek egymástól: I. A polgárjogot és/vagy conubiumot megadó ún. „katonai diplomákat" a légiókban szolgáló katonák számára nem állítottak ki, ahogy azt a légiós diplomák teljes hiánya

4 és D. Velins Rufiisnak, SyriaPalestina helytartójának veterani ex legionibus instrumentum (értsd ezt itt mint „katonai diplomát"

5) accipere non soient szavai bizonyítják (lel. alább). Azonban minden veteranusmk, így a légiók kiszolgált katonáinak is szüksége volt olyan igazoló okiratra (instrumentum), amelyben a csapatukból való hivatalos és tisztes elbocsátás tényét és ez által a veteránstátusz illetve az ezzel járó privilégiumok

6 — adományozását rögzítették. Erre különösen abban az esetben volt szükség, amikor a veteranus nem az egykori állomáshelyén vagy annak közelében, hanem attól távol, más provinciában telepedett le (ld. alább).

7 Ilyen igazolások voltak a tabula honestae missionisnak nevezett elbocsátó oki- A Slavonski Brodban talált diplomához és annak épen maradt pecséttartó tokjához ld.: Miswv 1997-1998, 83-101; LAMBERI - SCHELERBRANDT 2002, 10, Abb 3.3. :

i A viasztábla pecsétlenyomataihoz ld.: GFSZIMYI 2000, 95. I Ilyen diplomát csak a legio 1 és II Adiutrix flottakatonákból sorozott katonái kaptak Kr.u. 68-ban és 70-ben (CIL XVI, 7, 8, 9, 10, 11; AÉ 1985, 770). A rendhagyó diploma kibocsátás egyértelműen a légiós veteránok egykori flottakatona voltával indokolható: SPF.IDEI 1991, 64. Valószínűleg ilyen instrumentumot akartak a legio X Fretensis misenumi flottából átvezényelt egyiptomi származású katonái is (CfL XVL App. 13, ld. részletesen alább). 3 SPEIDF.L 1991, 63-64. I

I A veteránprivilégiumokhoz Id.: WOLFF 1986, 44-1 15; LINK 1989. ' M

ANN 2000, 156.