Folia archeologica 51.

Szabó Ádám: Az apulumi locus. Vázlat egy szentélykörzetről

Az APU LUMI LOCUS 93 C(aius) Nummius Verust,

1

6 akik papként a sacerdos dei Aesculapii illetve sacerdos numinis Aesculapii címeket viselték. Mindkettejük feliratai Kr.u. 180-at követő időre keltezhetők. Ismeijük továbbá Aesculapiusnak egy szabadosát Septim(ius) Ascl(epius) Hermes-t - libertus numinis Aesculapi(i),

1

7 akit valószínűleg az erre jogosult szentélyben szabadítottak fel. Veturius Marcianus veteranus szentélybeni incubâtiója alkalmával kaphatta álmában Aesculapiustól a parancsot, hogy Iuppiter Dolichenusnak állíttasson oltárt.

1

8 Az Asklépieion a tó mellett állt, ahonnan C(aius) Iul(ius) Frontonianus két felirata előkerült,

1

9 de épületeinek pontos azonosítása csak a régészeti feltárás nyomán válik majd lehetővé.

2

0 Eddig Apulumból 21 darab Aesculapiusnak szentelt felirat ismert.

2

1 A domb lábánál került elő a XIX. században egy oltár, amelyet Aesculapius és 1 lygieia numenjeinek szentelt az állíttató.

2

2 Nyilván ez is a szentély területén állt egykor. A szentély felé vezető útvonalon állhatott az a híd, amelyet az említett felirat tanúsága szerint Apollonak, Dianának és Letonak valamint a ceterisque dii deaeque salutares huiusque locinak szentelt az állíttató. Nem messze a tótól, 200 méterre délre

2

3 került elő egy Apollo Salutarisnak szentelt oltár

2

4 egy nagyobb, téglalap alakú római épületből, amely mellett még három téglalapalakú épület alapfalai is előkerültek (vö. 2. kép 21). Egyelőre nem állapítható meg, hogy önálló Apollo szentély

2

5 volt-e, vagy pedig az Asklépieion egyik épülete.

2

6 Ugyanonnan származnak, egy — ? Dis salutjaribus [— dedikációjú töredék,

2

7 illetve egy Diis deabus(que) Daciarum et Terra[e PMatri] dedikációjú oltár. A tóhoz nagyon közel, nyugati irányban került elő egy bázis, amelynek szövege Apollo parancsára történt forráshelyreállítást örökít meg,

2

8 amely forrás azonos lehet egy a 19. század elején 16 CIL III. 7739 = IDR III/5, 2. Kell. Kr.u. 180-at követően. I? CIL III, 1079 = ILS 3850 = IDR 1II/5, 199, nem az eredeti lelőhelyéről. Kelt. Septimius Severus kora, vagy azt követően. CIL III, 1614 = 8044: IDR III/5, 220, nem az eredeti lelőhelyről. Kelt. Kr.u. II. sz. vége-III. sz. eleje. Gyógyító aspektusukon keresztül Aesculapius és Iuppiter Dolichenus kapcsolatához ld. Merlai 1960, 2Ó8 fi'.; Ld. még Sanie 1989, 1184, nr. 16. Rusu-Pescaru-Alicu 2000, 123-125; IDR III/5, XIX, Pl. III. nr. 20. 2» Vö. még Crifan 1971, 341-347 és Alicu-Criçan 2003, 89-94. 2

1 A colonia Aurelia illetve a municipium Septimium lakói és tisztviselői állíttatták őket. Ld. IDR 111/3, 1-21. Több ezek közül az Asklépieion területéről került elő a tó mellől. Nagyobb részük pedig másodlagos lelőhelyről váll ismertté. 22 CIL III, 985; IDR III/5, 19. Kr.u. 197-et követően. 2i IDR III/5, p. XIX, PI. III, nr. 17. 24 AÉ, 1972: 456; IDR III/5, 34. Vö. még Berciu-Bälufi 1965, 165. 2"> Több Apollonak, Apollonak és Dianának dedikált felirat ismert még Apulumból, Id. I DR 111/5, 30 ( = GII. III. 989), 32 (= CIL III, 14469), 33 (= CIL III, 991), 35 (= CIL III, 14470). Kettő közülük másodlagos vagy ismeretlen lelőhelyű, kettő pedig (32, 35) a Kutyamáinak nevezett helyről került elő egy szőlőből - IDR III/5, XIX, Pl. Ill, nr. 32, 35 a Dealul Furcilor domb északi részén - a Kutyamái a Dealul Furcilor domb régi magyar neve. Nem elképzelhetetlen, hogy Apollo szentély állt ott is, amelynek porticusát említi az egyik felirat, amely az istent Apollo Augustus melléknéven említi (32). A két ismeretlen előhelyű fogadalmi oltár illetve relief, akár a domb déli részén a colonia Aurelia területén is állhatott. Az értelmezési lehetőségekbe az a feltevés is beletartozhat, hogy mind egy helyen álltak. A Kutyamái az IDR 111/5, XIX, Pl. Ill, Nr. 24 lelőhelyre is vonatkozik, amely viszont a dombnak a déli tehát a colonia Aurelia felőli oldala. Innen került elő egy Iuppiter Optimus Maximusnak szentelt oltár is - IDR 111/5, 149 (= CIL III, 14472). Iuppiternek, mint államvallási főistennek bárhol létjogosultsága volt. A feliratok időrendje a Kr.u. II. század harmadik harmadától a III. század első feléig tart. 26 RusuPescarvi—Alicu 2000, 124. Apollohoz, mint gyógyistenhez ld. még pl. Kerényi 1937, 48 skk.; vagy Otto 1934, 96 skk 2' IDR III/5, 47. Kelt. Kr.u. II—III. sz. 2» GII. III. 990; IDR III/5, 31. Kelt. Kr.u. 238-244.