Folia archeologica 51.

Szabó Ádám: Az apulumi locus. Vázlat egy szentélykörzetről

FOLIA ARCHAF.OI.O

C.ICA LI. 2003-2004. BUDAPEST AZ APULUMI LOCUS* Vázlat egy szentélykörzetről SZABÓ Ádám Néhány apulumi felirat olyan, tartományi és városi szinten egyedülálló, tartalmi, valamint formai összefüggéseket mutat, amelyek alapján feltételezhető, hogy ugyanazon nagyobb kiterjedésű szentélykörzetre vonatkoznak. A lehetőséget valószínűsítik a feliratok egy részének elsődleges lelőhelyei, illetve a régészeti ásatások eddig közzétett eredményei. A feliratok közös vonásai közé tartoznak, hogy többnyire a colonia Aurelia Apulensium tisztviselői állíttatták őket, elvétve a municipiumiak és a legio katonái is, időrendjük Commodus korával kezdődik, és a Severus kor felölelésével nagyjából a Kr.u. III. század közepéig tart. Az alábbiakban a legfontosabb, közvetlenül kapcsolható feliratok összesítésével csak arra szorítkozom, hogy a szentélykörzetet körvonalazzam, megállapítsam az eddig megismert istenvilág alapján egyes szentélyek létét, továbbá megnevezzem az ismert tisztviselőket és papokat. Az egyes feliratok tágabb időszakokra tehető keltezése önként adja a szentélykörzet időrendjét. Több olyan felirat van még nyilván az. apulumi anyagban, amely ugyanebbe a körbe tartozik de közvetlen köthetést jelentő adat híján itt nem szerepel. Annak ellenére, hogy a colonia Aurelia mellé rendelhető a szentélykörzet, teljesen biztos, hogy a legio katonái, a canabae lakói, illetve a 197-től létező municipium Septimium polgárai ugyanúgy látogatták és bővítették a körzet szentélyeit, mint a colonia lakói. Biztos az is, hogy ugyanannak az istenségnek több szentélye is állt a teljes apulumi területen, tehát nem mindegyik felirat vonatkozik az itt tárgyalt szentélykörzetre. A témát teljes bőségében csak akkor lesz lehetőség tárgyalni, lia a területet érintő eddigi, illetve a folyamatban levő ásatások eredményei közlésre kerülnek. A feliratok közül csak azokat idézem teljes terjedelemben, amelyeknél olvasatmódosítást javasoltam. A lelőhelyeknek az IDR III/5-ben alkalmazott számozását megőriztem a dolgozat végén látható térképen, és a szövegben eszerint hivatkozok rájuk. A térképet két - egy korabeli (/. ábra = Ardevan 1998, p. 619, Fig. 8) és egy mai állapotokat tükröző (2. ábra = IDR III/5, p. XIX, Pl. III - az itt alkalmazott számozás szerint hivatkozok a lelőhelyekre a jegyzetekben) - térképből vontam össze (3. ábra). A feliratok és az eddig ismert adatok az itt következő megállapításokra adtak lehetőséget. AESCULAPIUS, APOLLO, DIANA, I

IYGIA, LETO ET CETERIQUE 1)11 DEAEQUE SALUTARES HUIUSQUE LOCI C(aius) Iul(ius) Frontonianusnak két fogadalmi felirata maradt fent a daciai Apulumból. Az oltárt vagy szoborbázist, amelynek konkrét lelőhelye nem ismert, szemének meggyógyulásáért Aesculapiusnak és Hygieiának,

1 a hídépítési táblát * Német nyelven a loan Piso professzor 60. születésnapjára megjelent ünnepi kötetben olvasható: Orbis Antiquus. Studia in honorem Ioannis Pisonis (BMN XXI), Cluj-Napoca, 2004, 787-801. Elhangzott az Ókortudományi Társaság 2004. november 19-én tartott felolvasóülésén. Az alábbiakban kismértékben módosított változata olvasható a 2003-ban lezárt német szövegnek. I IDR III/5, 21.