Folia archeologica 51.

Zsolt Mráv: Litterae aureae Daciából a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében. Az 1908-ban talált bukovai lelet

82 ZSOi.i MRÁV rathordozó kőemlék felületével azonos szintre csiszolták. A betű szélein talán ezért hangsúlyosabbak a csiszolásra utaló nyomok.) Az eredeti aranyozás erősen lekopott, a felszínen csak kisebb-nagyobb foltokban fedezhető fel. Az E betűt hátoldalán két csapolással rögzítették. Mindkét csapolás a függőleges száron található, az egyik annak tetején, a másik pedig az alján. Állásuk függőleges. A csapolások felülről nézve téglalap (alsó: 1x3,9 cm; felső: 1x3,5 cm), oldalról nézve fektetett T alakúak. A felső csapolás alján azonban nem távolították el az öntés során keletkezett sorját, így az oldalról nézve elfektetett L alakra sikerült. A csapolások 1,9 cm mélységig nyúltak a csaplyukakba. Sajnos ma már egyik betű csapolásán sem fedezhetők fel a legkorábbi leírások által említett ólommaradványok, amelyek azóta bizonyára leestek és elvesztek. A két betű nem egyetlen felirat két eltérő magasságú betűkkel írt sorához, hanem két különböző felirathoz tartozott. Nemcsak a betűk magassága eltérő ugyanis (az A betű 25 cm, az E betű 28,8 cm magas), hanem a betűtestek vastagsága (az A betűé 1,5 cm, az E betűé 0,7 cm vastag) és a csapolások hossza (az A betűé 2,7 cm, az E betűé 1,9 cm) is. Az előbbi a betűágyak, az utóbbi pedig a csaplyukak eltérő mélységére utal, amelyek ilyen mértékű különbsége azonos felirathoz tartozó betűk esetében elképzelhetetlen. A Bukován talált betűkhöz formában, méretben, készítési és felerősítési technikában hasonló aranyozott bronzbetűk jól ismertek a római-kori latin epigráfiával foglalkozó kutatók előtt.

4 Ilyen aranyozott bronzbetűkkel (litterae aureae) írták ugyanis a császárkor reprezentatív hivatalos feliratainak egy részét, amelyek - a betűk kialakítása és rögzítési módjai alapján - két fő típusba sorolhatók: 1. A beágyazás nélkül felerősített, vékony bronzlemezből kivágott betűkből álló feliratok (ún.: scrittura a caratteri applicati). A betűket néhány milliméter vastag bronzlemezből vágták ki, majd a rögzítési helyeken átfúrták vagy átütötték. Ezeken a lyukakon vezették át a csapolásokat (nitszeg vagy végén elkalapált hosszú, keskeny bronzlemez), amelyeket behelyezés előtt ólomlemezzel körbetekertek. A beágyazás nélkül, pusztán szabadon felerősített betűkből álló feliratok esetében a felirat értékes fémbetűinek eltávolítása után az eredeti feliratnak nem marad más nyoma, mint a bronzbetűk rögzítésére szolgáló csaplyukak.

5 A bronzlemezből kivágott betűk könnyűek, ezért rögzítésükhöz akár néhány csapolás is elegendő. A technika tehát egyszerűbb és olcsóbb, azonban kevésbé alkalmas a betűk biztonságos rögzítésére. (Ilyen típusú felirattal látták el például Rómában a Colosseumot,

6 Augustus és Róma templomát Vienneben,

7 a méridai színházat, vagy a segóviai vízvezetéket.

8) 2. Betűágyban fekvő, öntött betűkkel írt feliratok (ún.: scrittura alveolata). A betűk a felirathordozó kőemlék felületébe vésett betűágyban fekszenek, s ezekben a fészkekben csapolással vannak rögzítve. A bronz betűk viaszveszejtéses eljárással, formába öntve készültek, ezért sokkal vastagabbak, súlyosabbak a bronzlemezből kivágott betűknél. A betűtörzsekkel egybeöntött trapéz vagy fektetett T alakú csapolásaikat ezért masszívabbra és mélyebbre kellett készíteni. Ugyancsak a nagy önsúly miatt a betűk rögzítéséhez nagyobb számú ólomba ágyazott csapolásra volt 4 A fémbetűk használata a középkorban, főleg a reneszánsz idején Magyarországon is ismert és kedvelt volt: Lővei 2001, 39-55. A bukovai betűk azonban formájuk, felerősítési technikájuk, lelőhelyük és a velük együtt előkerült római kori leletek alapján bizonyosan egy római kori feliratba voltak illesztve. 5 A bronzbetűk felerősítésének technikájához: Amy 1970, 675-678; Amy 1979, 177; Di Stefano Manzella 1987, 141-142; Alfoldy 1990, 68-74; Alfóldy 1995, 205-208; Alfòldy 1997, 4-8. » Alfoldy 1995, 210, 212-213, Abb 3-6. ? AE 1925, 75. 8 Alfoldy 1997, 3-51.