Folia archeologica 51.

István Vörös: A magyarországi fosszilis Elephantidák biokronológiája

28 ISTVÁN VÖRÖS MAMMUTHUS BURNETT 1830 Mammuthus primigenius (BLUMENBACH 1799) Magyarországon 1990-ig 430 lelőhelyről ismert a Mammuthus primigenius maradványa; ezek közül 267 lelőhely leletanyaga tanulmányozható, 143 lelőhely és a maradványai csak irodalomból ismert (JÁNOSSY et VÖRÖS 1979; VÖRÖS 1974, 1980, 1983; 6. ábra 1-2.). A magyarországi M. primigenius kronológiai helyzete viszonylag jól ismert. A M. primigenius nagyfaj fajevolúciós trendjében konvencionálisan megkülönböztetett „alt-primigenius", és a „jung-primigenius" tipusok (MAYET et R

OMAN 1923) a leletanyagban is jól elkülöníthetők. Az „alt-primigenius"-ok között vannak az erdei miliőjű, az erdei környezethez való alkalmazkodást testfelépítésében allometrikusan is jelző M. primigenius hungaricus KRETZOI 1941 holo- (loc.: Pécs-Bányatelep) és paratípusai (

KRETZOI 1941; VÖRÖS 1975, 1981). A M. primigenius nagyfaj ősi alakja valószínűleg a Felső Bihari alemeletben jelent meg. A Budai Várhegyen az Országház u. 12. és 14., valamint a Szentháromság u. 5. és 9. „lösszerű, porhanyós, meszes agyagrétegében" - antiquus-os mésziszapban -voltak a M. primigenius maradványok (KADIC 1939). A Kárpát-medencében a M. primigenius a felső pleisztocén Utrechti emelet Istállóskői faunaszakaszában (W II/III. interstadialis) még tipikus Würm-faunaelem. Majd ezt követően előfordulásuk drasztikusan csökken. Magyarországon a 18-20 000 BP évnél fiatalabb paleolit telepeken a mamut-maradványok előfordulása - úgy tűnik - nem vadászati tevékenységgel, hanem gyűjtéssel függ össze (VÖRÖS 1991, 1998, 2. táblázat). Vörös István