Folia archeologica 51.
Prohászka Péter: A mezőberényi kora népvándolás kori sír (1884)
A MEZÓBKRKNYI KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI SÍR 1 17 szerű leírását folyóiratunkban veszik majd t. olvasóink." A tárgyak ígért közlése - mint arról a későbbiekben még szó lesz. - az agyagedény említése nélkül már a következő évben megtörtént. Pulszky az Archeológiai Értesítőben megjelent, A mezőberényi két aranylelet című tanulmányában a tárgyakat leírta, a rajzukat mellékelte (2. ábra), és besorolta őket a kora népvándorláskorba. 7 Az előkerülési körülményekről írt sorai azonban nem egyeznek meg a novemberi előadásában elhangzottakkal: „1884-ben tavasszal két arany sírlelet került a m. n. muzeum régiségtárába, mind a kettő Mezőberényből, az egyik a helység felső, a másik- az alsó végéről, az egyik egy női, a másik valószínűleg férfi sírból. " 8 Az előkerülési körülményekre vonatkozó ezen sorait Pulszky Ferenc az 1897ben megjelent könyvében a következőképpen módosította: „...nevezetes leletet, a mint a helyszínen megtudtam, mind ugyanazon sírból került ki, nem pedig kettőből, a mint azt az eladók Budapesten állították, mert a kincs két különböző kézbe került s csak a Múzeumba találkozott ismét." 9 E sorok miatt napjainkig megoszlik a kutatók véleménye arról, hogy egy vagy két sírt találtak 1884-ben Mezőberényben. Pulszky adatainak felhasználása során azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy a szerző a késői munkáiban, mint a Magyarország archaeologiája, meglehetősen pontatlanul vagy hibásan közölt különféle adatokat, amelyek számos esetben félreértések sorozatához vezettek. így nem zárhatjuk ki, hogy a mezőberényi leletekkel kapcsolatos megjegyzése sem megalapozott. Erre utal már csak az a tény is, hogy Mezőberénvbe ugyan személyesen ellátogatott, de sem a pontos lelőhelyről, sem a találók személyéről, sem pedig további tárgyakról nem szólt semmit. 1 0 A mezőberényi tárgyakat Hampel József közölte mind az 1894-ben, mind pedig az 1905-ben megjelent monográfiájában. Pulszky megjegyzését azonban figyelmen kívül hagyva ragaszkodva az 1885-ben megjelent adatokhoz és továbbra is két sírról szólt, melyek: „Im Jahre 1884 gelangten zwei Grabfunde aus Mezőberény ins ungarische Nationalmuseum, das eine Grab wurde am Oberen, das andere am unteren Ende der Ortschaft aufgefunden."" A mezőberényi leleteket részletesen leírva, elő- és hátoldaluk fényképét mellékelve elsőként Fettich Nándor közölte a szegednagyszéksósi hunkori leletről írt könyvében. (/. ábra) Itt a leltárkönyvi bejegyzést cáfolva rámutatott arra, hogy az. aranyékszerek már csak méretüknél fogva sem lehettek az edényben. 1 2 Fettich a rendelkezésre álló adatok alapján csatlakozott Pulszky azon késői véleményéhez, hogy a leletek egy sírból származnak. Mint írja - „Utánanézve a múzeumi könyvekben megállapítottam, hogy nem két, hanem kétségtelenül egy sírlelethez tartozik az egész anyag " 1 3 ? Pulszky 1885, 100-102. » Pulszky 1885. 100. 9 Pulszky 1897, 86. Bòna István a hunokról írt könyvében megemlíti ( Bòna 1993, 258), hogy az egyetlen sírra vonatkozó utalás Pulszkynak már a szilágysomlyói második leletről 1890-ben megjelent tanulmányában is megtalálható. Valójában Pulszky itt a tárgyaknak csupán egyes részeit említi és a lelettel kapcsolatban meglehetősen pontatlanul fogalmaz: Pulszky 1890, 13: „Hierhergehört auch der Fund von Mező-Berény: zwei Granatschnallen, zwei elegante Ohrgehänge mit Granatschmuck und eine Fibel in Gestalt einer Fliege, doch sind die Granaten aus ihren Flügeln herausgefallen." Későbbi hivatkozását Pulszky döntő fontosságú 1887. évi helyszíni korrekciójára (MRT 10. 576) nem támasztják alá a rendelkezésünkre álló hagyatéki anyagok. 1 0 Pulszky Ferenc hagyatékának áttekintése során sent a mezőberényi látogatásra utaló, sem pedig esetleges további mezőberényi adatokra nem találtunk. 1 1 Hampel 1905, 44. A leletek rajzos közlése Pulszky 1885-ben megjelent tanulmányának táblája nyomán: Hampel 1905, Taf. 38. 1 2 Fettich 1953, 48. vö. Csallány 1961, 108. Csallány Dezső gepida corpusában a Fettichre történt hivatkozás ellenére még a leltárkönyvi bejegyzés szerepel a mezőberényi edénynél: „In dem gepidisclien Gefäß befanden sich Schmuckstücke aus der Hunnenzeit." is Fettich 1953, 47-48.