Folia archeologica 49-50.

Patay Pál - B. Kiss Zsuzsa: Az Alsótelekes-dolinkai szkítakori temető közöletlen sírjai. (Az 1962. és 1964. évi feltárás eredményei)

FOLIA ARCHAELOC.KIA XLIX-I.. 2001-2002. BUDAPEST AZ ALSÓTELEKES-DOLINKAI SZRÍTAEORI TEMETŐ KÖZÖLETLEN SÍRJAI (az 1962. és 1964. évi feltárás eredményei) PATAY Pál-B. KISS Zsuzsa Az Alsótelekes község mellett emelkedő Dolinka donibon ( I. ábra) Patay Pál 1959-1964 között négy ásatási idényben szkíta kori temetőt tárt fel. Az 1959-ben és 1961-ben végzett ásatás során feltárt 96 sír közvetlenül a feltárást követően közlésre került a Folia Archaeologica 1961. és 1962. évi kötetében.

1 Jelen tanulmányunkban az 1962-es és 1964-es feltárás ez idáig közöletlen eredményeinek és emlékanyagának ismertetését tűztük ki célul, amely már lehetővé teszi a teljes temetőanyag értékelését, a temető síranyagának, temetkezési rítusainak és sajátos mellékleteinek áttekintését.

2 A lelőhely az Északi-középhegységhez tartozó Rudabányai-hegységben helyezkedik el. A temető a község EK-i szélén, a tenger szintje felett 274 m magasan fekvő Dolinka nevű dombon húzódik, a dombtetőtől D-re, a domb K-Ny-i vonulatán (2. ábra). Első sírjaira kő-, illetve murvabányászás során derült fény. A sírok többségét közvetlenül a szikla felett húzódó 15-30 cm vékony humuszrétegbe vájták, néha a sziklába mélyítve azokat. A leletmentés első ütemére 1959-ben, folytatására 1961-ben került sor, ezekkel a feltárásokkal azonban a temető nem merült ki. A lelőhely teljes kutatása érdekében a feltáró 1962. május 16—25. és 1964. május 26.-június 4. között újabb ásatásokat végzett, aminek során a terület feltárása megtörtént. Amint a felvett helyszínrajzról megállapítható, a kőbányászás a temetkezések igen nagy részét elpusztította (3. ábra).'' Ennek mértékére sajnos még következtetni sem lehet, mivel D-i és DNy-i irányban a temető kiterjedését már hozzávetőlegesen sem lehetett megállapítani. A lelőhely Ny-i irányban ugyan átterjedt a kőbánya túlsó oldalára, de nem nyúlt el messzire. E, K és DK felé a szelvények mindenütt elérték a lelőhely szélét: a feltárások során meg leheteti határozni a temető kiterjedését a szélső sírok és az ezeket követő lelet- és jelenségmentes sáv alapján. A legóvatosabb becslés szerint is legalább 50 sír semmisülhetett meg, számuk azonban akár a százat is meghaladhatta. Az 1959—1964 között lezajlott négy ásatás során összesen kb. 940 m

2-nyi terület feltárása történt meg. Az alábbiakban - a korábbi közlésekhez hasonlóan - részletesen ismertetjük a két közöletlen ásatási idény objektumait, amelyek közül a 97-141. sírok az 1962-es, míg a 142-184. számú temetkezések az 1964-es feltárás során kerültek napvilágra. A megfelelő áttekinthetőség érdekében a teljes temető összesítő térképét is közöljük (4. ábra). 1 Patay 1961., Patay 1962. 2 A temető sajátosságait a még közöletlen adatok összefoglalásával B. Kiss Zsuzsa az 1987-ben Mainzban megrendezett XI. UlSPP-konferencia vaskori szekciójában ..A szkítakor kezdeteihez Északkelet-Magyarországon" című előadásában ismertette. Leletanyagát a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, az 1962. év anyagát a 63.3.1-108., az 1964. év leleteit a 64.44.1-68. leltári számon. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani lektorunknak, dr. Kemenczei Tibornak, továbbá dr. Vaday Andreának, aki a temetőtérkép és a nyomdakész illusztrációk elkészítésében segítségünkre voll, illetve Nagy Katalinnak és Vári Ágnesnek, akik a rajzos illusztrációkat készítették.