Folia archeologica 49-50.

Endre Tóth: A magyar Szent Koronáról. (Kutatástörténeti beszámoló)

A MAGYAR SZENT KORONÁRÓL (Kutatástörténeti beszámoló) A Szent Koronát és a koronázási jelvényeket az 1994. év elején fényképfelvételek készítése közben több héten keresztül alaposan szemügyre tudtam venni. Ezt követően több tanulmányt készítettem a koronázási palástról, a jogarról, a jelvények kora újkori ábrázolásairól, valamint a Szent Korona keletkezésének egyes kérdéseiről. A jelen tanulmányban a korona kialakulásának történetével foglalkozom, különös tekintettel a latin kora nyolc apostolt ábrázoló rekeszzománc képeinek keltezésére és eredeti felhasználására. A koronáról a minden kérdést tárgyaló monográfia reményeim szerint 2004-ben el fog készülni. Amint azt korábban már megállapították és én is kétségtelennek tartok, a korona keresztpántjainak a végéről apostolképeket nem távolítottak el. A korona beboltozásakor a keresztpántokra a dobozos foglalatban 2-2 apostolképet szereltek fel az Apostolok Cselekedeteiben olvasható apostol-sorrend alapján, Pállal kibővítve. A latin koronarész nem volt önálló tárgy, hanem kifejezetten a korona beboltozására készült. Készítésekor egy korábbi ötvöstárgyról leszerelt zománcképeket másodlagosan használtak fel. Az apostollemezek tehát korábban készültek, mint a korona mai formájának az összeállítása. A Szent Koronát kétségtelenül az 1100-as évek után állították össze, legvalószínűbben III. Béla uralkodása idején. A Szent Korona mint a kamelaukion forma, mind a képekkel való díszítés alapján a bizánci uralkodói koronákat másolja. Az apostollemezek díszítésében mutatkozó szabályos ismétlődésekből következtetni lehet arra, hogy a séma éppen 12 apostolkép díszítésére volt elegendő. Eszerint azt a szakrális tárgyat, amely az apostolképeket eredetileg hordta, mind a 12 apostol rekeszzománc lemeze díszítette. Az apostollemezek feliratain és stílusában megfigyelhető bizánci hatás miatt készítési helyet és időt illetően továbbra is (Közép-) Itáliát és a 11. század középső harmadát látom a legvalószínűbbnek. Tóth Endre