Folia archeologica 49-50.

Révész László: Honfoglalás kori temető Tiszanána-Cseh-tanyán

290 RÉVÉSZ, LÁSZLÓ kat mindössze két sírban (8, 25) találtak, viseletrekonstrukcióra azonban ezek sem alkalmasak. A 8. sírt ugyanis a korabeli sírrablók teljesen felforgatták, így megmaradt mellékletei sem eredeti helyükön feküdtek. A 25. sír két fülesgombjának egyikét egy ürgejáratban találták, a másik a nyakcsigolyák mellett feküdt. A préselt ruhadíszek használatára is csak jelzésszerű adataink vannak, mindössze két vagy három sírból egy-egy verettek A 2. sír esetében még az is kétséges, hogy a kérdéses díszítményeket valóban ruhadíszként használták-e? A váz medencéjén talált korong alakú öntött bronzveret ugyanis hajszálpontosan megegyezik a lábfejek felett előkerült rozettás lószerszámdíszekkel, gyaníthatóan csak a rágcsálók túrták el eredeti helyéről. (11. kép 3) A bal lábfej felett, a lószerszámveretek társaságában lelt vékony bronzlemezből préselt aranyozott rozetta csak készítéstechnikáját tekintve tér el a készlet öntött darabjaitól, méreteiben és díszítésében viszont megegyezik azokkal. Ez esetben inkább egy korábban elveszett darab pótlásáról lehet szó. A 13. sírban feltárt egyetlen kerek bronzpityke a 10. század egyik leggyakoribb, többféle funkcióban is használt verettípusa volt (16. kép 10). Ugyanez a helyzet a 23. sírban talált ezüstlemezből préselt rombusz alakú ingnyakdísszel is (17. kép 11). Mivel e temetkezés korabeli rablásnak esett áldozatául, nem zárható ki az sem, hogy - más leletekhez hasonlóan — eredetileg több, akár tucatnyi darabból álló készlet hírmondójaként maradt ránk ez az egyetlen ingnyakdísz. Még ennyit sem tudunk a 28. sír alsó állkapcsa alatt fekvő, időközben elveszett háromszög alakú ezüstlemezkéről. Végezetül a női viselet pompás darabjai közé tartoztak a 2. sír veretes csizmái. Sajnos a 79 db félgömbfejű ezüstszegecs által alkotott mintát az ásatás során nem lehetett megfigyelni, így csupán a lelet előkerülésének a tényét rögzíthetjük (11. kép 5-83). Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a tiszanánai 2. sír pontosan beleillik abba a leletkörbe, amely a veretes lábbelivel eltemetett nőket jellemzi: ruházatuk a legtöbb esetben nem bővelkedik nemesfém ékszerekben és ruhadíszekben (előbbiek között viszont gyakoriak a gömbsorcsüngős fülbevalók és a pántkarperecek), rangjukat vagy gazdagságukat inkább a rozettás lószerszámveretek jelzik.2 Mindezzel együtt kétségtelen, hogy még szerény ékszereivel és ruhadíszeivel is a 2. sírban nyugvó nő mellékletei a leggazdagabbak az érintetlenül ránk maradt tiszanánai sírok közül. Hasonló a helyzet kissé tágabb kitekintésben, egész Heves megye eddig ismert leletanyagát szemlélve is. A megye lelőhelyein ezen kívül csupán Pélyen és Heves-Kapitányhegyen találtak veretes lábbelit. Sajnos egyik sem régészeti ásatás során került elő, így díszítésmódjukról sem tudunk semmi közelebbit.

2

3 Részben a ruhadíszek közé is sorolhatjuk a temetőben előkerült érméket, hiszen szinte mindegyiket egy vagy két lyukkal átfúrták, s ily módon felvarrásra alkalmassá tették. A 4. sírban lelt 11 db ezüstpénz közül három a koponya mögött, kettőkettő a jobb és a bal ujjpercek között, egy az állcsúcs alatt, kettő a gerincoszlop mellett feküdt, egynek a helyzetét nem figyelték meg. Elhelyezkedésük alapján mind a fejfedőt, mind az inget vagy kaftánt díszíthették. Ali. sír bordái között talált, a széle mentén egy lyukkal átütött római kisbronzot hajdan zsinórra fűzve a gyermek 2

2 Szőke 1962. 17, Révész 1996. 103. 2

3 A fennmaradt levelek ill. jegyzőkönyvek tanulmányozása során derült ki, hogy a hevesi sírban jóval több tárgy volt, mint amit az egri lyceum 1938-ban átadott a Nemzeti Múzeumnak, ill. Pntaky 1939. 200-208 közöl. A rozettás lószerszámveretek száma nem 15, hanem 36 db. volt, a sírban megtalálták a vaszabiát is valamint "apró cipőgombokat bronzból" (ezek ezüst lábbeliveretek lehettek). A szakirodalom 1939 óta e téves adatokat idézi. A hiteles adatokról és leletkörülményekről ld. a MNM R. 24/1936 számú iratanyagot.