Folia archeologica 49-50.

Révész László: Honfoglalás kori temető Tiszanána-Cseh-tanyán

286 RÉVÉSZ, LÁSZLÓ duina elő, szemben a Dunántúllal, ahol ez gyakorinak számít.

1

3 A Dunántúlon és az Alföldön előkerült pödrött végű hajkarikák formai szempontból is eltérnek egymástól: utóbbiak karikája, pödrésének átmérője s annak a vastagsága viszonylag nagy, szemben az előzőek kisebb méretével, kicsi, vékony és igen gyakran elkalapált pödrésével. Az újabb leletek ismeretében sincs okunk változtatni Szőke B. négy évtizede megfogalmazott megállapításán, mely szerint e tárgytípus a 10. század 3. negyedébenjelent meg a magyar köznép viseletében, s viszonylag rövid idő múltán, az ezredforduló elején el is tűnt onnan. 1

4 Fülbevaló három sírból került elő. A 2. sírban talált préselt gömbsorcsüngős fülbevaló a magyarság keletről magával hozott ékszertípusai közé tartozik (11. kép 1). Használata az egész 10. században kimutatható a teljes korabeli magyar szállásterületen. Használói zömmel a módos vagy kifejezetten gazdag közösségekhez tartozó nők voltak, bár nem ismeretlen a köznépi temetőkből sem.

1

5 E fülbevalótípus egyik sajátos változata lehetett a 25. sírban lelt, sajnos nagyon töredékesen fennmaradt ékszer (19. kép 4). A csüngőtag beakasztására szolgáló hurkot a fülbevaló huzalkarikájának a meghajlításával alakították ki. 1

6 A fülbevaló (talán már a sírba kerülése idején is) töredékes karikáját egy nyitott hajkarikára akasztották. Csüngőtagja pedig - az eddig ismert leletek közt egyedülálló módon - vasból készült. Elképzelhető, hogy a sírban nyugvó gyermek számára, vagy a temetés előkészületeként egy egyébként is sérült ékszert barkácsoltak össze ezen a szokatlan módon. Ugyancsak gyermek sírjából (21.) került elő egy bogyós csüngőjű bronz fülbevaló, amely feltehetőleg a mívesebben megformált, finoman kidolgozott bizánci függők elnagyolt utánzatának tekinthető

1

7 (17. kép 1). A nyakon viselt ékszerek közül a gyöngyök feltűnően csekély számban bukkantak fel a tiszanánai közösség hagyatékában. A 2. sírban a nyakcsigolyák környékén megfigyelt apró igazgyöngyszemek lehettek nyaklánc díszei, de ékesíthették az ing vagy kaftán gallérját, esetleg a varkocsba font vagy a fejfedőről lecsüngő szalagot is. Inkább nyaklánc alkotóelemei lehettek viszont a 23. sírban lelt dudoros üvegpaszta gyöngyök és a kéttagú gyöngyszem, bár a korabeli rablással feldúlt váz csontjai és leletei nem maradtak eredeti helyzetükben. A leletek sorát végül a 16. és a 17. sírban talált kagylógyöngyök zárják. Ritkaságnak számít a 10-Ì1. századi leletanyagban a vasból készült nyakperec. A 25. sírban talált ékszernek sajnos csupán apró töredékei maradtak meg (19. kép 9-13), így a tárgy típusáról semmi közelebbit nem tudunk. A vas nyakperecek használatára a 10. század közepétől vannak adataink.

1

8 A vasnak mint alapanyagnak a használata ékszerek készítése során feltehetőleg hitvilági okokkal is magyarázható: alapja a vastárgyak védő-bajelhárító szerepébe vetett hit lehetett.

1

9 A közelmúltban Horváth Ciprián régészhallgató gyűjtötte össze megjelenésre váró dolgozatában a vas nyakláncokat, s munkája során igen tanulságos eredményre jutott.

2

0 Megfigyelései szerint a vasláncokat tartalmazó 10-11. századi sírok mindegyikében gyermek nyugodott, mégpedig ahol életkoruk meghatározható volt, 10 évesnél fiatalabb 1

3 Mesterházy 1965. 99, Tettamanti 1975. 103, LSrinczy 1985. 157. 1" Szőke 1962. 35-38. 1

5 Révész 1988. 1

6 Párhuzamait Győr-Téglavető dűlő 47., Piliny-Sirmányhegy 64.. Szentes-Derekegyházi oldal 1., Karos-Eperjesszög II. 47. sírjából és Hajdúsámson-Majorsági földekről ismerjük: Révész 1988. 145. 1

7 A 10-11. századi magyar sírleletekben talált bizánci és balkáni eredetű tárgyakról ld. Mesterházy 1990., Mesterházy 1991. is Szabó 1978-79. 52-62. 1

9 Solymossy 1933. 103-104. 2

0 Horváth 2002.