Folia archeologica 49-50.

Révész László: Honfoglalás kori temető Tiszanána-Cseh-tanyán

282 RÉVÉSZ, LÁSZLÓ igazolta, hogy arrafelé temetkezések történtek volna. Ha állításának volt is valami alapja, a kérdéses sírnak jóval keletebbre, a feltárt temetkezések közelében kellett lennie. A könnyen összeroppant karperecről szólva talán a 3. sír vékony ruhapántjaira emlékezhetett, amelyet Szabó J. Gy. jegyzetei szerint 1959-ben valóban a cigányok dúlták fel. A korábban nyomtalanul eltiínt sírokról Dienesnek sikerült néhány fontos adatot gyűjtenie. Kiss István helyi lakos igen élményszerűen mesélte el neki, hogy 1939ben az 1. sírtól délre kb. 12-15 m-re egy olyan sírt találtak, amelyben a 2. sír lószerszámvereteihez hasonló „bronzgombok" voltak. Nagyjából a VI—VII. szelvények nyugati szélének táján jelölte meg e sír helyét, tehát az a rangos temetkezések sávjába, az 1. és 2. sírokkal egy sorba eshetett. Ugyanakkor többen emlegettek egy „ülő" (talán zsugorított?), KJSS István szerint azonban ugyancsak nyújtott helyzetben előkerült csontvázat is, amely délnyugati irányban kb. 20 m távolságra volt az 1. sírtól és cserépedény volt mellette. Az 1960. évi ásatás egy idős látogatójától Dienes még a néhai Petróczki Istvánnak egy vallomásáról is értesült. A bánya egykori tulajdonosa említette neki ugyanis, hogy annak idején sok mindenre: kardra, lófejekre leltek itt. Az emberek egyöntetű véleménye szerint a bányát az északi oldalon nyitották és dél felé bővítették. A temetőkép igazolja, hogy a bánya északkeleti sarkában szerencsésen megmaradt 1. és 2. síroktól délre, főként az 1. és a 21. sírok közötti területen, ahol a bányagödör beszögellik, valóban több gazdag sír pusztulhatott el. A rangos temetkezések sora ugyanis így igen foghíjas. Talán ezen ívelt sírsornak dél felé is volt még folytatása, sőt az sem lehetetlen a visszaemlékezések alapján, hogy nyugatra az előkelő család tagjainak sírjai újabb (teljesen elpusztult) sort alkottak. A leletmentések során megmentett 32 sírral szemben tehát a temetőben eredetileg legalább 40-45, vagy még annál is több sír lehetett. 4. A TEMETŐ LELETANYAGA, TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK A leletmentő ásatások során 32 sírban 33 csontvázat tártak fel, a 2. sír ugyanis egy nő és csecsemője kettős temetkezését rejtette. A sírok nemek szerinti megoszlása viszonylag egyenletesnek tekinthető: 10 férfi mellett 8 nő és 14 gyermek nyugodott, egy csontváz nemét nem lehetett megállapítani. Első pillantásra viszonylag magasnak tűnik a melléklet nélküli sírok aránya: a 33 sír egyharmadából, 11 temetkezés mellől semmiféle tárgy nem került elő. E kép azonban jóval árnyaltabbá válik, ha alaposabban megvizsgáljuk e kérdést. A melléklet nélküli sírok közül hét ugyanis gyermek vagy csecsemő földi maradványait rejtette, amelyek a korszak más temetőiben is csupán szerény - vagy éppen semmilyen - túlvilági útravalót nem kaptak. A felnőttek közül mindössze egy vagy két nő és két férfi sírjából nem került elő maradandó anyagból készített tárgy. A fiatal nő sírja (14.) esetében a mellékletek hiánya a korabeli sírrablásnak tudható be: medencétől felfelé ugyanis a fosztogatók teljesen összedúlták a vázat. (Ezen kívül egyébként még a 8. és 23., ugyancsak női sírok estek korabeli rablás áldozatául.) A 29. sírban nyugvó idős nő (?) sírját a szántás teljesen felforgatta, annak eshettek áldozatul mellékletei is. Figyelemre méltó módon mindkét melléklet nélküli férfit zsugorított pózban temették el, sőt egyikük (20. sír) tájolása is fordított, K-Ny-i irányú volt. A zsugorított módon való temetés koránt sem ismeretlen a 10-11. században, nem kell tehát arra gondolnunk, hogy ezek őskori sírok lennének.

7 (Az ásatás során egyéb7 Dimes 1972. 16, Teltamanti 1975. 101, Szabó 1976.17-19, Kőhegyi 1980. 205-239, Kürti 1980. 342.