Folia archeologica 49-50.

Gróf Péter - Gróh Dániel - Mráv Zsolt: Sírépítményből átalakított küszöbkő a Visegrád-Gizella majori későrómai erődből

SÍREMI,ÉKE KB< )I. ÁTA1.AKÍ I < )TT KÜSZÖBKŐ 259 triumpháló lovas alakja. A jelenet jobb szélén a vágtató héroikus lovas lovának felemelt mellső lábai alatt ott találjuk a legázolt ellenfél holttestét. A csatajelenet római-barbár harcként való azonosításával kapcsolatban azonban több probléma is felmerül. Igaz ugyan, hogy a csatajelenetek elesett vagy elkeseredetten küzdő barbár alakjai - a visegrádi fríz legyőzött meztelen alakjaihoz hasonlóan - gyakran ruhátlanok.

1

8 A győztes rómaiak azonban minden esetben egyértelműen felismerhetők sisakjukról és páncéljukról,

1" míg a visegrádi kőemléken a győztes támadók a köpenyen kívül nem viselnek semmit. Az ismert heroikus lovas katonával vagy lovas csatajelenettel díszített síremlékek divatja időben és térben is behatárolt. Többségük a Kr. u. 1. századra keltezhető és elsősorban a Rajna-vidéken fordul elő, bár ismertek későbbi emlékek is (Kr. u. 2-3. századi csatajelenetes szarkofágok, équités singulare

s Róma városi síremlékei). Pannoniában a markomann háborúk időszakában készült Aelius Septimus síremléke, amelyen az, expeditio Naristarum során elhunyt optici a germánok ellen vívott csata közben héroizálva ábrázolták.0 Felsődörgicsén került elő az. ugyancsak Kr. u. 2 sz.-ra keltezhető sírsztélé, amelyen egy ruhátlan barbárt legázoló, lándzsáját döfésre emelő, lobogó köpenyes, tunikát viselő római lovast faragtak ki. Amennyiben a visegrádi kőgerenda frízének domborművei római-barbár csatajelenetet ábrázolnak, a sírépítmény alatt eltemetett elhunyt bizonyosan katona lehetett. Elképzelhető az is, hogy a jelenet mitológiai történetet mutat be. Ehhez jobban illene a győztes támadók pusztán köpenybe öltöztetett alakja is. Konkrét attribútumok híján azonban nehéz az alakokat azonosítani. (Bizonyos azonban, hogy nem a mitológiai témájú csatajelenetek leggyakoribb szereplői - az amazonok, kentaurok vagy gigászok - ellen folyik a küzdelem.) Az értelmezéshez csupán a harci jelenet szereplőinek száma (három támadó és két védekező alak, közülük az egyik halott) nyújthat némi segítséget.

2

1 A visegrádi reliefdíszes kőemlék eredeti felállítási helyét nagy valószínűséggel ÉK-Pannoniában kell keresnünk, olyan helyen, ahol egyes családok nagyméretű sírépítmények állításához szükséges anyagi háttérrel rendelkezhettek. A fríz közepére kifaragott Gorgófő stílusa alapján Brigetio és Aquincum jöhet leginkább számításba. Tudjuk, hogy az I. Valentinianus-kori katonai építkezésekhez Aquincumból is kerültek kőfaragványok Visegrádra,

2

2 ezért nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a sírépítményhez tartozó kőgerenda is Aquincumból származik

2

3. I RODAI.

OM BARKÓCZI 1944-1951, Barkóai, L. Brigetio. DissPan II. 22. Budapest 1944-1951. BESZÉDES 1996, Beszédes, J. Dioscuros ábrázolású sarokkő Alsóhetényből. FolArch 45 (1996) 133-155. BESZÉDES 2000. Beszédes, /. Másodlagosan felhasznált római kori kőemlékek a kalocsai székesegyház Paksra került faragványai között. Paksi Múzeumi Füzetek I. Paks 2000, 9-46. ERDEIM 1974. Erdélyi, (>. Római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Apollo könyvtár 5. Budapest 1974. Például a La Granja-i reliefen: Schäfer 1986, Taf. 61-63 vagy a mantovai csatafrízen: Schäfer 1986, Taf. 64. |,

J Schäfer 1986, 351. RIU 509.; Barkóczi 1944-1951, 46, Taf XVI/3. Erdélyi G. a Rajna-vidéki triumpháló lovast ábrázoló kőemlékekhez hasonlóan értelmezi: Erdélyi 1974, 34-35. GSIR Ungarn Bd. VIII. 83-84. Nr. 112. 2

1 Az egyes mitológiai jelenetek értelmezésének problémájához legutóbb: Ronke 2001, 226-227. 2

2 A visegrád-lepencei I. Valentinianus-kori őrtorony bejárata fölé egy Aquincumból hozott női sírszobor I. Valentinianus vonásaival átfaragott fejét helyezték el: Oróf-Gróh 1998-1999, 103-116; Gróf-Gróh 2001, 117-121; Gróh 2001, 16. 2:

i A fényképeket Gróf Péter és Gróh Dániel, a rajzokat Gróf Péter és Hornyák László készítette.