Folia archeologica 49-50.

Gróf Péter - Gróh Dániel - Mráv Zsolt: Sírépítményből átalakított küszöbkő a Visegrád-Gizella majori későrómai erődből

252 GRÓF PÉTER-GRÓH DÁNIEI.-MRÁV ZSOLT A helyiséget kitöltő rétegekről az alábbi megfigyeléseket tettük: a legfelső sötétbarna köves-habarcsos réteget vörös, paticsos omladék, szürkés agyagfelületek, elszenesedett famaradványok, égett sávok követik egymást. A felső paticsos omladékrétegben talált fontos leletek közül a 88,3 cm hosszú egyenes kétélű vaskard, nyéltámasztós vasbalta és sérült, ívelten kúposodó vas pajzsdudor említésre méltó.

1

6 A helyiség DK-i sarkában, a legfelső omladékrétegben, a helyiség bejáratánál átlagosan 70 cm-rel magasabban, kerek, 2,2x 1,7 m-es átmérőjű kemencét bontottunk ki. A falsarokhoz tartozó belső fele téglából, a helyiség felé eső külső íve kőből épült, valószínűleg utólagos javítás következtében. A kemence sütőfelülete, ill. a külső tapasztás maradványai az 1999-es felhőszakadással összefüggő vízbetörésig megmaradtak. A helyiség újbóli kitisztítása után a sérült kemence alatti rétegek dokumentálására nyílt lehetőség. A téglákkal keretezett fenéktapasztás alatt kisebb téglatöredékek és nagyméretű, 20—35 cm hosszúságú kövek találhatók a szürkésbarna rétegben, ezt 20-30 cm vastag vörös paticsos omladék követi, amelyben egymást követő fekete faszenes sávok húzódnak. A kemencét szerkezete alapján, mivel más funkcióra utaló leletek nem kerültek elő, sütés-főzésre, fűtésre egyaránt használhatták (4. ábra). A helyiség DK-i sarkában a kemencét fedő omladékban az alábbi leletegyüttes került elő: hengeres nyakú, csonka kúp testű, összenyomódott állapotban talált talpgyűrűs bronzkancsó, 2 db bronzkarika, 3 db sérült bronz lemeztöredék, 2 db, 30 cm hosszú tömör, kerek átmetszetű vashegy, továbbá vassarló, hegye letörött, valamint fogazott élű állatvakaró

1

7. A leletegyüttes értelmezése nem tárgya jelen dolgozatunknak. Az előkerülés körülményei alapján a helyiség legkésőbbi pusztulási periódusához - 4. század vége-5. század eleje? -, illetve az azt követő évekhez, köthetjük a tárgyakat. Nem teljesen eldöntött, hogy véletlenül együvé tartozó darabokról, vagy tudatosan „elrejtett értékekről" van szó, ez utóbbi lehetőség valószínűbbnek tűnik. A DNy-i legyező alakú saroktorony szárfalai 8 m hosszúak, a felmenő falak 1-1,8 m magasan maradtak meg. A torony falait és belső terét 50-60 cm-es homogén habarcsomladék borította, ez alatt paticsos pusztulási rétegeket és kisebb-nagyobb felületen megmaradt agyagszinteket bontottunk ki. A torony legkésőbbi periódusához tartozik a helyiség közepén és a DK-i sarokban és töredékesen megmaradt két kemence (5. ábra), ezek sütőlapmaradványai felett a már említett habarcsomladék húzódott. A sarokban levő fenéktapasztása (eletti omladékból 2 db bélyeges téglatöredéket találtunk

1

8 (6. ábra). A torony falívén belúl agyagba rakott falazótéglákból járószint maradt fenn, 2,8 m-'-nyi felületen. A rétegviszonyok értelmezéséhez tartoznak a különböző objektumok, felületek szintadatai

1

9. 1

6 L. 15. lj. 1

7 L. mint fent. A 6. kép. 2. szám alatt bemutatott sérült bélyeg valószínűleg I.Valentinianus-kori TERENTIVS feliratos tégla töredéke. A meghatározásért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Lőrincz Barnabásnak. Itt említjük meg, bogy a D/III helyiség, ili. a D-i zárófal itteni szakaszától D-re, a legfelső habarcsos, köves, földes omladékrétegből is egy éj) bélyegű TERENTIVS tégladarab került elő (6. kép. 3. sz.). 1

9 A domborműves küszöbkő 106.70-es értéke nagyjából megfelel az idézett téglafelület 106.81-86. mes szintjének. A DNy-i saroktoronyban feltárt, a legutolsó periódushoz tartozó két kemence fenéktapasztásának szintje is megegyezik (107.31-33. ill. 107,30 m-es balti magasság).