Folia archeologica 49-50.
Gróf Péter - Gróh Dániel - Mráv Zsolt: Sírépítményből átalakított küszöbkő a Visegrád-Gizella majori későrómai erődből
FOLIA AR CHAE OLOGICA XLIX-L. 2001-2002. BUDAPEST SÍRÉPÍTMÉNYELEMBŐL ÁTALAKÍTOTT KÜSZÖBKŐ A VISEGRÁD-GIZELLÁM Aj ORI KÉSŐRÓMAI ERŐDBŐL* GRÓF Péter-GRÓH Dániel-MRÁV Zsoli 1. ÉPÍTÉSTÖRTÉNETI ÉS RÉGÉSZETI MEGFIGYELÉSEK Visegrád római kori emlékeinek Soproni Sándor által megkezdett kutatása 1 1986-tól, a dunai vízlépcsőépítéshez kapcsolódó leletmentő ásatások során vett újabb lendületet 2 (1. ábra). Az előkerüli limes-objektumok közül régészeti és műemléki szempontból a visegrád-gizellamajori volt lovasiskola területén előkerült erőd a legjelentősebb 1. Az 1988-ban megkezdett, több mint tízéves feltárás során 50x50 m-es, négyzetes alapú, négy legyező alakú saroktornyos későrómai erőd igen jó állapotban megmaradt maradványait hoztuk napvilágra (3. ábra). Az „opus incet timi" technikával épült felmenő falak 120-300 cm magasak, vastagságuk 165 cm, az alapozási mélység 120 cm. A négy főfalhoz, melyek négyzetes formában zárták körül a gyakorlóteret, belülről minden oldalon mintegy 5 ni széles épületszárnyak tartoztak. Az erőd bejárata a Duna felé nyílott, az E-i főfal középtengelyébe épült, ezt kettős kapuzatának feltárt tartópillérei bizonyítják. A falak tájolása pontosan követi a fő égtájak irányát. A Ny-i főfal közelében folyó Keserű-víz medre természetes védőárokként (fossa) védte az objektumot. A körárok további szakaszainak megkutatása az É-i oldalon all. sz. út miatt ütközik nehézségbe, míg a K-i oldalon eddigi kiterjedt feltárások során nem találtuk nyomát. Kérdés, hogy a D-i oldalon rendelkezésre álló területen megtalálható-e a fossa itteni szakasza. Az eddigi feltárás során előkerült leletek, illetve az általuk datált rétegtani viszonyok és építési szintek elemzése alapján az erőd megépülését II. Constantius 4 uralkodásának idejére tehetjük, amelyet I. Valentinianus-kori felújítás követett 5. A gizellamajori erőd funkcionális használatára az 5. század első harmadáig vannak régészeti megfigyeléseink 6, de szórványos hunkori leletek és az objektumon belül feltárt két kései temetkezés alapján feltételezzük, hogy az 5. század közepéig alkalmi lakóhelyül szolgálhattak az építmény omladozó falai 7. A 4. század második felében építik az ÉNy-i, a másik három toronytól eltérő szerkezetű saroktoronyban a hypocaustumos fürdőt. A kiváló állapotban megma* Készült az OTKA (T029973) támogatásával 1 Soproni 1978., So/>roni 1985. 2 A visegrádi vízlépcső építését megelőző kutatómunka során Visegrád-Lepencén 120 sírós, Il-lII. századi hamvasztásos temető és kisméretű fa őrtorony kőalapozását tártuk fel (Gróf—Gróh 1998-1999, [2001] 105). A 90-es években feltártuk a lepencei 2. számú őrtornyot (Gróf-Gróh 1998-1999, [2001]; Gróf-Gróf 2001, 117-121; Gróh 2001, [2002] 15-23. 3 Gróf-Gróh 1991, 8(5-95; Gróf 1992, 129-144; Gróh 1994, 239-247; Gróf-Gróh 1995, 61-68; Gróh 2000, 27-33; Visy 2000, 48-49. 4 Ezt a DNy-i saroktorony É-i szárfalának omladékából, az eredeti felületről előkerült érem is alátámasztja. Lásd a 20. jegyzetel! r' Az erőd területén több helyütt figyeltünk meg kettős padlószintet, ahol a legkorábbi járószintet 30—50 cm vastag törmelékréteg fedte. F.zt elegyengették, és erre került az új járószint az erőd belsejében lezajlott átépítési, rendezési munkálatok bizonyságaként. 6 Gróf 1992. ' Gróf 1997.
