Folia archeologica 49-50.

Farkas Edit: Az eleki éremlelet. Numizmatikai adatok a barbarikum 3. sz. elejének történetéhez

AZ EI.EKI ÉREMLELET 203 Az 1. századból származó pénzek mennyisége nem jelentős a barbarikum területén. A szarmata földön előforduló pénzek többségét a 2. századi pénzek alkotják. Az első nagyobb mennyiségű pénzt Traianus és Hadrianus veretei képezik. Nagy kiugrás tapasztalható Antoninus Pius és Marcus Aurelius veretei tekintetében. Ezeknek a pénzeknek a jó része valószínűleg mint zsákmány került a szarmatákhoz a markomann-szarmata háborúk során. Commodusnál nagyobb visszaesés tapasztalható, majd az őt követő császárok érmei már jóval kisebb számban találhatóak meg, s ez jellemző az egész 3. századra is. (Ismételten nagyobb számú pénz a 4. században tapasztalható.) A barbarikum területén talált pénzek uralkodók szerinti előfordulási gyakorisága nagyjából megfelel a Pannoniában tapasztaltakkal.

4 Természetesen a barbarikumi pénzek mennyiségileg jóval alatta maradnak a tartományban tapasztalt pénzmennyiségnek. A Severus kor kivételt képez a pénzforgalom tekintetében. Ezen időszakban Pannoniában gazdasági konjunktúra kezdődik, s ez nyomon követhető a pénzforgalom alakulásában is. Pannoniában a severusi békés korszakot az éremforgalomban tapasztalt fellendülés is egyértelműen bizonyítja. A barbarikumba ugyanezen korszakból jóval kevesebb pénz kerül, holott más római árucikkek továbbra is folyamatosan áramlanak a tartományból a szarmatákhoz.

5 Felvetődik az a kérdés is, hogy ezeket a római pénzeket miként kell értelmezni a barbarikum területén. Mint pénzforgalmi eszközt használták-e vagy mint nyersanyag szolgált a barbárok számára. A szarmatáknál talált pénzmennyiség „túl kevés" ahhoz, hogy itt egy valós pénzforgalomról lehessen beszélni. A Római Birodalomban a kereskedelem alapját a saját készítésű pénz. képezte, a szarmaták viszont, minthogy egységes, önálló államot nem alkottak, saját pénzveréssel sem rendelkeztek. Belkereskedelmük alapját nem a pénz jellemezte. Természetesen ismertek az ún. barbár pénzek, amiket a szarmaták készítettek, illetve római pénzekről másoltak. Ezek valószínűleg pénzhamisítás céljából készültek. Az 1-2. században a mindennapi életben szükséges aprópénz szerepét a bronzpénzek jelentik a római világban és ez tapasztalható a szórvány pénzleletek tekintetében is. A szarmata földön az 1-2. századi pénzleletek többsége ezüst, tehát a váltópénz szerepét betöltő fizetési eszköz hiányzik. Ez egyértelműen azt támasztja alá, hogy a szarmatáknál a római pénz nem mint fizetési eszköz szerepelt, legalábbis nem a saját belkereskedelmükben. Természetesen a római pénz szolgálhatott pénzként is a szarmaták és a római kereskedők között. A barbár a kereskedőnek nyilván pénzzel fizetett a különféle portékákért. A szórványpénzek lelőhelyei a barbarikumi területen keresztülmenő kereskedelmi utak mentén jellemzőbb

6. A Tiszaföldváron előkerülő fibulaöntő műhely közelében feltárt gödrök összetört bronzedényei és feldarabolt római pénzek utalnak arra, hogy a pénzeket mint nyersanyagot hasznosították ékszerek készítéséhez.

7 Az eleki kincslelet szorosan illeszkedik a barbarikum területén talált szinte azonos időszakban záródó kincsleletek sorába. Mint utaltam rá ugyancsak 193-ban verték az utolsó darabját a miskolci, a mendei és a tiszaföldvári dénárleleteknek.

8 Ezekkel a kincsekkel egy időben kerülhettek földbe a tyukodi, csurogi és a hetényegy4 Pannónia provincia római pénzforgalmának összefoglaló elemzése még nem készült el. A provincia mai megyénkénti leleteinek összegyűjtése: KMRU I—

III. Egyes korszakok pénzforgalmának elemzése Fitz 1973-74 Fitz 1978 Lányi 1969 Lányi 1979. Farkas 1997

.Burger 1981. Redő 1986. 239. 5 Gabler 1968. Gabler-Vaday Í992. Vaday 1998. 6 Kőhegyi 1972.103-115. 7 Vaday 1998. 136. 8 Miskolci: Bíróné 1990. 61. Leszih 1943. 57. Mende: Kerekes 1914. 71. Tiszaföldvár: NK 1942. 66.