Folia archeologica 49-50.

Zoltán Kádár: Az ún. Decebal-fejes mécses eredetéről

AZ ÚN. DECEBAL-FEJES MÉCSES EREDETÉRŐL A Magyar Nemzeti Múzeum 1930-ban egy magángyűjtőtől emberfej alakú agyagmécsest vásárolt, amely az eladó szerint a Somogy megyei Kercseligeten került elő egy római sírkővel együtt, ez utóbbi azonban elveszett. Soproni Sándor egy Macin (a római Arrubium) területéről a romániai brailai múzeumba került (időközben elveszett, csak gyenge fényképről ismert) mécsessel összehasonlítva úgy véli, hogy a szakállas férfi Decebal dák uralkodót örökíti meg, aki a II. dák háború után öngyilkos lett, s fejét Rómába küldték. A szóban forgó mécsesek Decebalnak a rómavárosi Traianus-oszlopon történt ábrázolásaival alaposan összehasonlítva - Soproni kissé bizarr feltevését nem igazolják. Beható karakterológiai és morfológiai vizsgálat ugyanis semmi közös vonást sem talál az. említett mécsesek ábrázolt szakállas barbár-ábrázolás és a dák uralkodó arcmása között. Különösen feltűnő különbség, hog)' a mécsesek egy meglepően szelíd tekintetű barbár férfit mutatnak be, holott írott forrásokból (pl. Dio Cassius) jól tudjuk, hogy a dák uralkodóra a deinos volt jellemző. Donald Bailey, a londoni British Museum görög és római gyűjteményének kurátora úgy véli, hogy a Soproni által közzétett lámpa „Tunéziában készült, méghozzá az utolsó ötven évben". A British Museum hasonló és más lámpákat őriz. ugyanabból a műhelyből, amely La Marsában, Carthago mellett volt. I'. Cintas úgy nyilatkozott, hogy a mécsest 1950-ben hamisították. Soproni mécsese abban különbözik a többi, zömében három kanócnyílásútól, hogy csak kettő van rajta, valamint az alja is díszítettebb a szokásosnál, ám az angol szakember biztos abban, hogy ez is a La Marsa-i műhelyből származik, méghozzá annak korai korszakából. A szív alakú talpforma szintén megtalálható a British Museum példányai között, Id. a q 3467. számút. Tuniszi műkereskedelemből magyar magánkézbe is került ilyen példány. Kádár Zoltán