Folia archeologica 49-50.

Patay Pál - B. Kiss Zsuzsa: Az Alsótelekes-dolinkai szkítakori temető közöletlen sírjai. (Az 1962. és 1964. évi feltárás eredményei)

A/. ALSÓTKL.EKESI SZKÍTAKORI TEMETŐ 129 zással kitöltött háromszögminta a Kyjatice-kultúra késői szakaszában is kimutatható,

11

9 mégsem valószínű az e körből való származása: a bekarcolt díszítés eredetével kapcsolatos két lehetséges magyarázat a keleti, szkíta területről, illetve - ami még valószínűbb - a Kustánfalvi kultúra területéről történő átvétel. Kemenczei T. a tiszaeszlári lovasábrázolással díszített edény elemzése kapcsán arra a megállapításra jutott, hogy a bekarcolt geometrikus minták helyi előzményei hiányoznak a későbronzkori, koravaskori fazekasságból, így ezek nem származtathatók a helyi alapból. A bekarcolt motívumok, így az ék-, a háromszög- és a rombuszminta az erdős sztyeppe vidékéről kerültek területünkre, ahol ezeket már a szkítakor első fázisától, a Kr. e. 7. század közepétől alkalmazták díszítőelemként.

12

0 A díszítést egymás fölött elhelyezkedő, fokozatosan nagyobbodó, azonos középtengely mentén bekarcolt, illetve ferde vonalkázással kitöltött háromszögek alakjában a kustánfalvi kultúra kézzel formált edényein is megtaláljuk.

12

1 A temető középső részén került elő újabb három kézzel formált, felmagasodó fülű csészetöredék, finoman iszapolt agyagból, vékony fallal, sötétbarna, simított felülettel, a has törésvonalán sűrű kannelűrákkal (111., 129., 157. sír). A turbántekercs mint díszítőelem használata a Kárpát-medencében a késő bronzkortól általános volt (urnasíros kultúra), a Kyjatice népe is alkalmazta edényein. Nincs kapcsolatjelző jelentősége,

12

2 ugyanakkor a helyi hagyományt tükrözi. Magas fülű kézzel formált csészék párhuzamait említi Meljukova Nyugat-Podóliából, Sidlovcy II. kurgánból. Mint megjegyzi, az ilyen típusú edények igen ritkán fordulnak elő telepeken, elsősorban sírok mellékleteként ismertek.

12

3 A szkítakor jellegzetes típusának tekinti ezt az edényformát, amely meglehetősen széles időhatár között, a Kr. e. 6-3. században volt használatban. A Kr. e. 6. század második felét véli e csészék korának a Hetényt elemző Stoia, míg Hansel a tagolatlan, csonkakúp alakú, ívelt fülű csészéket a ravnai és a dobi inai temető alapján a 6. századon belül korábbi típusnak tartja.

12

4 A krugliki leletek kronológiai helyzetének átértékelése révén a csészeformák idejét a Kr. e. 7. század utolsó harmadára, illetve negyedére tehetjük.

12

5 Összegezve az eddigieket a felmagasodó fülű, laposabb csészeforma a temető legkorábbi horizontját jelzi, amelynek közelebbi keltezése a bekarcolt díszítés alapján a Kr. e. 7. század harmadik negyedét, végét vetíti elénk. E keltezést erősíti meg a temető korábbi feltárásai során előkerült leletek, így a korai típusú kétélű nyílhegyek, kúpos végű karperecek Kemenczei T. által végzett beható elemzése,

126 amely Alsótelekes és az erdős sztyeppevidék szoros kapcsolatát, annak korai szkíta leletanyagával való közeli rokonságát mutatta ki, és amelyre bizonyítékul egyebek mellett a tagolt fülű edények szolgáltak. Mindezek alapján a temető kezdetének, vagyis az ásató által már az első feltárás során különállónak ítélt nyugati csoport létesítésének idejét a Kr. e. 7. század harmadik negyedére tesszük. A temető korai fázisa a sírok elhelyezkedése alapján is elkülönül: a temetkezések kb. egyharmadát magában foglaló kisebb sírszámú nyugati és a lényegesen nagyobb keleti csoport 11

9 D. Matúz E. szerint a Bükkszentlászló-Nagysánc leletein jelentkező, a pilinyi kultúra agyagművességére visszavezethető vízszintes és háromszög alakú bekarcolt motívumok döntően a Kyjatice-kultúra késői fázisát megjelenítő barlangi leletekkel mutatnak rokonságot. 1). Matúz 1994. 23—24, 32. Kemenczei 1983, 64. 12

1 Popovich 1997, Zornina 1. kurgán (I. i. 4., V. t. 5.), Mali Heivci (I. t. 5.), Kustanovice VIII. kurgán (Vitt. t. 6.) 12

2 D. Matúz 1994, 31.,; Kemenczei 1970, 39. 12:

1 Meljukova 1958, 47.. 9. t. 10-13. i

2"

1 Stoia 1975, 93.. 102.; Hansel 1974, 2041T. 12

5 Smirnova 1999, 4. t. 5. 12

6 Kemenczei 1983, 64.; Kemenczei 1986, 133., u.o. 1994, 88.