Folia archeologica 49-50.
Patay Pál - B. Kiss Zsuzsa: Az Alsótelekes-dolinkai szkítakori temető közöletlen sírjai. (Az 1962. és 1964. évi feltárás eredményei)
124 PATAY PÁI.-B. KISS ZSUZSA Használati tárgyak A temető unikális lelete a 157. sírban talált vascsipesz, melyet keleti eredetűnek tartunk. Hasonló darabok a Kaukázus vidékéről ismertek, a 8-7. század időszakából, 9 7 a Kobán-kultúra területén a Kr. e. 7. században jelennek meg. 9 8 Feltehetően mind a férfiak, mind a nők mellékletei között megtalálhatók a vaskések: biztosan férfihoz tartoztak a 109., 136/q, 137/k és a 180. sírban, míg nagy valószínűséggel női temetkezés mellékleteként fordultak elő a 142/b, 144., 164. és 165. sírokban. A temetőben újonnan előkerült kések száma 26 (16. és 17. ábra). Valamennyi ívelt hátú, nyélnyújtvánnyal ellátott példány, melynek íve az egészen lapostól az. S alakon át a púpos formáig igen változatos volt. A nyél felerősítésére két megoldást alkalmaztak: a bevagdosott nyélnyújtványt, mely megakadályozta a tüske nyélből való kicsúszását, illetve a szegecsekkel való rögzítést. A két technika alkalmazása a mérettől független volt, mindkettőt használták a kisebb (7-12 cm) és a nagyobb (15-22 cm) hosszúságú késeknél. A lelettársulásokat vizsgálva egyértelmű, hogy vaskést mindkét nem sírjába tettek, de kizárólag csak szórthamvas rítussal társult. A temető különleges leletének számít egy szórványként talált, kisméretű, összecsukható vaskés, illetve két, a pengével azonos szélességű nyélnyújtvánnyal ellátott, szegecses példány (10. ábra 6.;16. ábra 8.). E típusnak a 136/d helyről származó darabja a temető leghosszabb kése, amely enyhén meghajlítva került sírba. Az. ívelt hátú, nyélnyújtványos vaskések a szkítakor jellegzetes leletei, elterjedésük a korszak teljes területén megfigyelhető. Az 1959. évi feltárás során talált két késhüvelyvéghez (4/gés 78. sír) 9 9 két újabb, szórványként előkerült darab társult (a: 17. ábra 11., r\: 17. ábra 12.). A szeives anyagból készült hüvelyt borító lemezes rész kialakítása megegyezik a korábbi példányokéval, díszítésük azonban eltér az eddig ismerttől. Szemben a 78. sírban talált darab öntött állatfejes végződésével, mindkét szórvány darab csúcsán öntött bikónikus bronzgomb ül. Az egyik hüvelyvég lemezből hajlított része is díszített, gombja fölött éles borda fut körbe. Hasonló darabokat közöl M. Dusek a délnyugatszlovákiai Hetényből (Chotin, Szlovákia), ahol bronzból és vasból egyaránt előfordultak. 10 0 Találkozunk e tárgytípussal a nógrádi dombvidéken (Piliny 10 1) és a Tiszaháton is (Szaniszló/Sanisláu, Románia 10 2). Alföldi megfelelőik többek között Tiszaberceli ől, Nyíregyháza-Közvágóhídról 10 3, Szentes-Vekerzugról ismertek. 10 4 Számos igen hasonló darabot gyűjtött össze A. Vulpe Erdélyből és az Al-Duna vidékéről. Valamennyi hajlított vaslemezből készült, alakjuk hengeres, pecsétlőszerű véggel, vagy az alsótelekesi darabokkal megegyezően lefelé szűkülő, gombban végződő forma. Díszítésük általában egyszerű körbefutó vízszintes vonalakból áll. A vas hüvelyvégeket A. Vulpe a késő Hallstatt-korban gyakori tárgytípusnak tartja, amelyek használata elsősorban a Ferigile-csoport területén terjedt el. Keltezésükhöz is a Ferigile-i temető szolgál alapul: mivel sem a nekropolisz legkorábbi, sem a legkésőbbi fázisára nem jellemzők, korukat a 2-4. kombinációs típus részeként a Kr. e. 7. század második felétől az 500 körüli időkig határozza meg. 10 5 Néme9 7 Patek 1968, I.XXVII: 9,10 9 B Gallus-Horváth 1939, 141., LXXIX. tábla «'» Patay 1961, 40. 10 0 Dusek 1966, VI:5, XLV1I:5, LIV:12. IU 1 Patay 1955, XVI:8. 10 2 Németi 1982, 122.. 16. t. 6. 10 3 Bottyán 1955, 49-50., II: 1,7, VI: 18 10 1 Párducz 1955, XIII:4a-c, X:5, X:6 10 5 Vulpe 1990, 98-102., 32-33. tábla
