Folia archeologica 49-50.
Patay Pál - B. Kiss Zsuzsa: Az Alsótelekes-dolinkai szkítakori temető közöletlen sírjai. (Az 1962. és 1964. évi feltárás eredményei)
122 PATAY PÁI.-B. KISS ZSUZSA az l/a sír bronztűje bronz karperec mellett feküdt, a 78. sír vasból készült példánya egy igen gazdag férfisír mellékletei közé tartozott, 8 7 bár ennek némiképpen ellentmond, hogy a 7. sír tűje vas karpereccel együtt került elő. Altalánosságban anynyit leszűrhetünk, hogy a bronz példányok elsősorban a női, míg a vasból készült tűk inkább a férfisírokra jellemzők. A 130. sír tűjének szinte pontos mását közli Halicar a Kaukázusból, melyet a terület koravaskorában egyedülálló darabnak tart. 8 8 Nagyon hasonló formák ismertek az erdős-sztyeppe vidékéről is, amelynek kurgánjaiban a tagolt fejű tűk 7. század végi-6. század eleji környezetben fordulnak elő. 8 9 Az Ukrajna területén előkerült példányokat Smirnova a Kr. e. 6-5. századra keltezi. 9 0 A negyedik tűtípust anyagunkban egyetlen példány képviseli: kúpos fejű, négyszögletes keresztmetszetű nyakkal megformált bronztű, mely egyéb melléklet nélkül a 113. sírból került elő (13. ábra 3., 21. ábra 16.). Még két ehhez hasonló, bár arányaiban eltérő, vasból készült darab ismert a temetőből (10. és 87. sír). Utóbbi tipikusan férfisír: vascsákány és vaskés feküdt a tű mellett. A kúpos fejű tűk használata az urnamezős kultúrától a szkíta korig terjedt, ez a forma megjelent a Kyjatice-kultúrában is. 9 1 Megtalálhatók Kárpát-Ukrajnában és Nyugat-Podóliában a Kr. e. 6. században, illetve a középső Dnyeper-vidék kurgánjaiban. 9 2 A különböző tűtípusok pontosabb keltezése - éppen használati idejük rendkívül széles spektruma miatt - nem lehetséges. A helyi eredetű lakosság olyan viseleti tárgyát képezik, ami évszázadokon át használatban volt. Erről győz meg bennünket a 108., 161. és 163. sír is, amelyekben a helyi tradíciókra visszavezethető, eltérő tűtípusok korongolt kerámia, többek között magas fülű bögre töredékeivel együtt voltak jelen. Fentieket összegezve elmondható, hogy az alsótelekesi temető nagyszámú tűje csak anyagában jelent újdonságot, formailag mind a bronzból, mind a vasból készült példányok a helyi, későbronzkori hagyományokat jelenítik meg, egyúttal az archaikus viseleti módot is sejtetve. Az ékszerek körébe tartoznak a változatos összetételű nyakfüzérek, melyek a temető egészét tekintve három sírból kerültek elő (81., 166. és 178. sírok). Mindhárom temetkezés kisgyermek csontvázát rejtette; helyzetük a csontok rossz megtartása miatt nem volt biztosan megállapítható, de nagy valószínűséggel zsugorítottak lehettek. A három füzér többségét levágott púpú kauri csigák alkották (5-15-12 db), 9 3 melyeket a 81. sír esetében 1 bronzlemezből készült csövecske, 2 bronz és egy elektron huzalkarika egészített ki, 9 4 míg a 166. (22. ábra 1.) és 178. sírban ta8 7 Patay 1961, 2., 36-37. m Hanrar 1932, 130. Abb. 5. H' J Pl. Zsurovka 447. kurgánjának nagyon hasonló ezüsttűi. Ld. Petrenko 1978, 8.. I. t. 8, 11-19, 2. t. 1-7. 9 0 Smirnova 1980, 250. 9 1 Kemenczei 1984, pl. I.XXX1II: 22, C: 23-25 9 2 Puzikova 1981, 80., 39. t. 14-26., Meljukova 1958, 45. 9 3 Cypraea (Erosaria) annulus (Urine 1758). A Kárpát-medence teljes régészeti leletenyagára kiterjedő összegyűjtését és feldolgozását Kovács László végezte el. Adatai alapján a kauri csigák használata a szkítakorban általánosan elterjedt volt: anyaggyűjtése során 37 lelőhely 100 síregyüttesében, továbbá egy településrétegében állapította meg jelenlétüket. Többségükben háton fekvő, nyújtott testhelyzetű vázak mellékleteként kerültek elő, 9 esetben zsugorított rítus kísérőleleteként, 4 esetben pedig önálló lósírból váltak ismertté. A hamvasztásos temetkezések körében előfordulásuk igen ritka. Kauri csigák általában női vagy gyermeksírok (a meghatározható vázak esetében kislányok) mellékletei, mindössze 4 esetben fordultak elő férfinak tulajdonított temetkezésben. Valamennyi esetben a csiga púpját távolították el, a nyílás mérete arra utal, hogy valószínűleg varrással rögzítették. Kovács Lászlónak szíves szóbeli adatközléséért ezúton is köszönetet mondok. 9 4 Patay 1962, 13., IV. t. 7-15.
