Folia archeologica 49-50.
Patay Pál - B. Kiss Zsuzsa: Az Alsótelekes-dolinkai szkítakori temető közöletlen sírjai. (Az 1962. és 1964. évi feltárás eredményei)
112 PAI AY PÁL— K. Kiss ZSUZSA Pécs-Jakabhegy 75. tumulusának lándzsacsúcsára, a Kr. e. 8. századból. 5 3 Ugyan nem tartható közvetlen előzménynek, mégis meg kell jegyeznünk, hogy mind arányait, mind a penge szándékos elgörbítését tekintve igen hasonló leletet közöl a Kaukázus későbronzkorának időszakából Motzenbácker (Verhnaja Rucha lelőhelyről), erősen meghajlított, babérlevél alakú heggyel, és vele azonos hosszúságú felhasított, átlyukasztott köpűvel. A mi példányunkhoz hasonló a hegyen végigfutó gerinc kiképzése is. 5 4 Ugyanerről a területről fiatalabb, a Kr. e. 8. század végéhez, a 7. század második negyedéhez köthető, szintén meghajlított hegyű példányt ismertet Kozenkova. 5 5 A Krupnov által ugyaninnen közölt analóg darabok alapján e lándzsahegyek a Kobán-kultúra kezdetére datálhatok, míg Tli 45. és 46. sírjának mellékleteként már az ezt közvetlenül megelőző időszakban feltűnnek. 5 6 Kruglikhoz hasonlóan a 65. sír két lándzsája is korongolt kerámia (magas fülű bögre) kíséretében került elő, Smirnova eredményeire tekintettel azonban ez nem jelent későbbi horizontot a temetőn belül, különösen, ha a kormeghatározásnál a temető horizontális stratigráfiáját is figyelembe vesszük: a lándzsákat tartalmazó 136. és 137. sírcsoport közvetlenül egymás mellett fekszik, így keltezésükben túl nagy eltérés nem valószínű. A 65. sír lándzsáinak díszítése hasonló az 1. sír lándzsáihoz és a 109. sír csákányához, alkalmas tehát arra, hogy a helyi gyártásról alkotott elképzelésünket megerősítse. A temetőben talált fegyvertípusok önálló csoportját képviselik a nyílhegyek. A már korábban feltárt temetőrészekben talált 3 nyílbegy mindegyike más-más típust jelenít meg: egy kétélű bronz nyílhegy ( 71. sír), egy ún. szakállas vas nyílhegy (4/d sír) és egy különleges formát mutató miniatűr lándzsához hasonló vas nyílcsúcs (20. sír). A most ismertetett példányok ezeket újabb változattal, a szkítakorban egyébként igen szokványos, talán legelterjedtebb típussal egészítik ki. A 137/b sírból és a temető keleti felén megfigyelt p helyről egy-egy háromélű bronz nyílhegy vált ismertté, utóbbi olvadt, deformálódott állapotban (11. ábra 6-7.). Ezekkel kiegészülve az alsótelekesi temető a Kárpát-medencében ismert valamennyi nyílhegyformát elénk tárja, igaz, hogy az egyéb temetőkhöz képest igen szerény számban. A 20. sírból származó lándzsa alakú vas nyílhegy rokon darabjait az ásató Somotorból és Erdélyből említi. 5 7 Hasonló, de bronzból készült példányokat találunk az Észak-Kaukázus korábbi leletegyütteseiben, amelyek legkésőbb a Kr. e. 8. század közepére keltezhetők. 5 8 E párhuzam alapján ezt a különleges tárgyformát a temető korai időszakához kapcsoljuk, bár meg kell jegyezzük, hogy ehhez a temetőn belül egyéb kronológiai támpontot nyújtó adat nem áll rendelkezésünkre. A szkítakori nyílhegyek összefoglaló értékelését legújabban elvégző Kemenczei T. rámutat arra, hogy ez a kétélű forma a Kr. e. 9-8. század kezdetén az ázsiai sztyeppe preszkíta időszakában alakult ki. A bulgáriai Endze sírleletére hivatkozva megállapítja, hogy a korai szkíta nyílhegytípusok, köztük ez a kétélű forma is, már a 7. század kezdete előtt eljutottak a Kárpát-medencébe: az északi hegyvidékre az erdős sztyeppi zóna közvetítette a korai szkíta nyílhegyeket, míg Erdélybe a sztyeppe szkíta kultúrájából jutottak el. 5 9 Ez az alsótelekesi temető nyugati csoportjának datálása szempontjából igen értékes adat. 5 3 Török 1950, VI. tábla 5 4 Motzenbácker 1996, 79., 23. t. 1-2. 5 5 Kozenkova 1995, 39., VI. t. 14. 5 6 Krupnov 1960, 225, 6. t. 4-7.; Techov 1980, 9, 16. t. 2, 17. t. 3.; Motzenbácker 1996, 79. 5 7 Patay 1961, 39,o. 5 8 Tereze 1. sír: Kozenkova 1995, 10., II. t. 5-6. 5 9 Kemenczei 1994, 92.
