Folia archeologica 49-50.

Patay Pál - B. Kiss Zsuzsa: Az Alsótelekes-dolinkai szkítakori temető közöletlen sírjai. (Az 1962. és 1964. évi feltárás eredményei)

UM PATAY PÁI.-B. KISS ZSUZSA ra jellemzők.

2

0 A kaukázusi szkítakor időrendi helyzetének elemzése kapcsán G. Kossack Tli D szakaszát a fiatalabb korai vaskorba sorolja, és azt a Kr. e. 8. századra, legkésőbb a Kr. e. 7. század első negyedére keltezi.

2

1 A tárgyalt típusra emlékeztető vascsákányokat találtak az erdős sztyeppe vidékén, Lenkovci, Perebykovcí, illetve a Kruglik kurgánjaiban is.

2

2 Bár ez utóbbiak alakja rövidebb és vaskosabb, a karélyosan kicsúcsosodó nyéllyuk alapján mégis e típushoz köthetők. Perebykovcí 2. kurgánjának fokosát a Kr. e. 7. század közepére, míg a Kruglik 1. kurgánjából előkerült vasfokost a kíséretében talált korai korongolt edény alapján a Kr. e. 7. század utolsó harmadára, esetleg utolsó negyedére keltezi Smirnova.

2

3 Utóbbi síregyüttes több szempontból is fontos támpontot nyújt a temető időrendjének meghatározásához: egyrészt a temető keleti csoportjában - szemben a nyugati csoport temetkezéseivel - már megjelenik a korongolt kerámia, másrészt egyazon meggyőzően a Kr. e. 7. század keltezett - leletegyüttesben van jelen több olyan jellegzetes tárgy, amelyek Alsótelekes síregyütteseire is jellemzők: vasfokos, lándzsa, kézzel formált magas fülű csésze és behúzott peremű tál. E csákányok analógiái ismertek a kievi és a poltavai csoport kurgánjaiból is, nem jellemzők azonban a sztyeppei Dnyeper- és Azovi-vidékre.

2

4 A Kárpát-medencei szkítakori csákányok osztályozása során Párducz ezt a formát az I. típus 1. variánsához sorolta. Az ide tartozó, a Kr. e. ti. század második felétől megjelenő példányok zöme a Kárpát-medence É—ÉK-i részében fordul elő, bár elvétve a Dél-Alföldön is megtalálható.

2

5 M. Egg a csákány fokának keresztmetszete alapján két csoportot különböztet meg: a négyszögletes és a kerek átmetszetű példányokat. A mi példányunk a négyszögletes átmetszetű csoporthoz tartozik, melynek elterjedését vizsgálva megállapítja, hogy elsősorban a Felső-Tiszavidékre jellemző, de megtalálható a Tiszától nyugatra és északra is, egészen a mai Szlovákia területéig. Használatukat igen tág időhatárra, Kr. e. 550-300 között határozza meg.

2

6 Hasonló osztályozást végzett Chochorowski is, bár az igen részletes tipológiai tagolás nem eredményezte a csákányok elterjedésében és időrendjében esetlegesen fennálló különbségek megállapítását.

2

7 Mindhárom kutató egyetért abban, hogy bár a fokosok keleti, szkíta eredete nem kétséges, a Kárpát-medence szkítakori anyagában való nagy tömeges előfordulásuk helyi gyártás eredménye. Párducz a helvi előállítás egyik lehetséges központjaként a Gömör—Szepesi érchegységet nevezi meg.

2

8 Az Északi-középhegység ércben gazdag területe korábban Kemenczei Tibort is a helyi termelés feltételezésére vezette: az Alföld és a hegyvidék lakossága a helyi alapokat a keletről származó tárgyakkal ötvözve a Kr. e. 6. századtól helyi kézművességet alakított ki.

2

9 A fokosok Égg-féle keltezése mára elavult - mint a Dnyeper-vidéki példányok is mutatják, e tárgyak a Kr. e. 7. század közepének/második felének időszakához sorolhatók. Hasonló eredményre jutott az erdélyi példányok összegyűjtése kapcsán A. Vulpe is, aki a Csombord/Ciumbrud-csoport időrendi helyzetét a Kr. e. 7. század első felétől/közepétől legfeljebb a 6. század végé21

1 Motzen bti/ker 1996, 35-36. 2

1 Kossack 1983, 149. 2

2 Smirnova 1993, 1. t. 1

1.; 7. t. 2. 2:

1 Perebykovcí: Smirnova 1998, 455, 460. Abb. 11:2.; Kruglik: Smirnova 1993, 4. t. 7. és Smirnova 1999, 47., 4. t. 7. 2

4 Meljukova 1958, 43-35. 8. t. 6, 7. 2

5 Párducz 1965, 180-182, 190., Párducz 1973, 33-34. 2<

i Egg 1978, 115. 2

7 Chochorowski 1985, 99-101., Abb. 31. 2

8 Párducz 1965, 190. 2

9 Kemenczei 1986, 132.; Kemenczei 1994, 94.