Folia archeologica 48.

Endre Tóth: A magyar koronázási jogar

DAS UNGARISCHE KRÓNUNGSZEFI ER 153 Ezzel magyarázható, hogy felkutatta István felségjelvényeit (a jogart, a kardot és az országalmát), ezek közül jelentőségben a jogar lépett a lándzsa helyére, amit a tihanyi oklevél egy kitétele (christianissimus sceptifer) is bizonyít" következetett Makk Ferenc. Királyi jogarunk vázolt eredete, keltezése Szent István korára támogatja azt a lehetőséget, hogy a jogar valóban I. András uralkodása idején került a koronázási jelvények közé, a lándzsajelvény helyére. Érv lehet emellett a tihanyi alapítólevél christianissimus sceptifer megjelölése akkor is, ha sceptrum az uralkodói kormányzás kifejezésére nem tekinthető unikálisnak és inkább a hatalom gyakorlásának a jelvény általi megfogalmazását, mint magának a reális jelvénynek a hordozását jelenti. Az 1031-ben, István megkoronázásának harmincadik évfordulójára készült miseruha, a később koronázási palást, a Szent Istvánhoz kapcsolódó ötvöstárgy felhasználásával a 12. században összeállított Szent Korona mellett a koronázási együttes legrégebbi, változatlan formában fennmaradt, és I. István személyéhez közvetlenül kapcsolódó darabja a jogar. Ezzel a következtetéssel megerősödnek azok a középkori forrásadatok, amely szerint a magyar királyokra a koronázáskor Szent István koronáját és „öltözetét" adták fel. Természetesen ezeket a közléseket nem szo szerint kell érteni. István és Gizella kazuláján a felirat vitathatatlanul bizonyítja, hogy a ruhadarab az első magyar király személyéhez köthető, akkor is, ha eredetileg nem koronázó palástnak, hanem miseruhának készült. A koronáról is joggal állíthatták, hogy az első királyé volt, hiszen olyan ötvöstárggyal - ereklyével- bővítették, amely tudásuk - és mai tudásunk- szerint Szent Istváné volt. Ne felejtsük el: a középkori mentalitás sajátos jellemzője volt a pars pro toto elve, amely a vallási életben és szokásokban nap mint nap érvényesült (lásd a nyugati kereszténység ereklyetiszteletének koraközépkori gyakorlatát). A magyar koronázási öltözetet és a jelvényeket tehát aszerint válogatták össze, hogy volt-e közük Szent Istvánhoz. Ennek a 13. századi és későbbi forrásközlések megfelelnek. A koronázási jelvények kiválasztásának ez a módja csak azután jöhet szóba, hogy az első királyt szentté avatták. Tóth Endre